Kukorelli István - Tóth Károly (szerk.): A rendszerváltozás államszervezeti kompromisszumai - RETÖRKI könyvek 13. (Lakitelek, 2016)
Tóth Károly: Az államfői(köztársasági elnöki) tisztség
Tóth Károly: Az államfői (köztársasági elnöki) tisztség Természetes tehát, hogy az alkotmánymódosítási törvénytervezetek mindegyikében szerepel, hogy „A köztársasági elnök a fegyveres erők főparancsnoka”. Ámde ez a sajátos helyzet különös érvként szolgált azok számára, akik mielőbbi elnökválasztást akartak, mondván: „Ha van köztársasági elnök, akkor van hadsereg-főparancsnok. (Varga Csaba: így van, természetesen.) Ha nincs köztársasági elnök, akkor a Grósz a hadsereg főparancsnoka. (Zsivaj. Közbeszólás: A Szűrös Mátyás.) Nem, nincs ilyen joga az országgyűlés elnökének. Nincs ilyen joga.”'1' A főparancsnoki tisztség bele is került a Magyar Népköztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvényt módosító 1989. évi XXXI. törvény111 112 29. § (2) bekezdésébe, azonban ez komoly elvi kérdéseket is fölvetett, amelyekkel a kerékasztal-tárgyalások résztvevői nem számol(hat)tak előre. Annál is kevésbé, mert e törvény 40/B. § (3) bekezdése ekként rendelkezett: „A fegyveres erők irányítására - ha érvényes nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik - az Alkotmányban és külön törvényben meghatározott keretek között kizárólag az Országgyűlés, a köztársasági elnök, a Honvédelmi Tanács, a Minisztertanács és az illetékes miniszter jogosult”. „Furcsa” előírás, hogy „kizárólag” öt állami szerv jogosult a fegyveres erők (azaz a Magyar Néphadsereg és a Határőrség) irányítására; ez hamarosan komoly „hatásköri” konfliktushoz vezetett, amelynek feloldására „kizárólag” az Alkotmánybíróság rendelkezett jogi felhatalmazással; ő volt jogosult az Alkotmány értelmezésére. Az erről szóló 48/1991. (IX. 26.) AB határozatból témánkat „kizárólag” a köztársasági elnökre vonatkozó megállapítások érdeklik. Ezek alapján A) 3. a) Az Alkotmány 29. § (2) bekezdése, amely szerint a köztársasági elnök a fegyveres erők főparancsnoka, nem hatásköri szabály. Az Alkotmány a köztársasági elnöknek a fegyveres erők irányítására vonatkozó hatáskörén belül nem különít el és nem nevez meg a főparancsnoki funkciót kitöltő jogosítványokat. A 29. § (2) bekezdése alkotmányjogi jelentősége annyi, hogy a köztársasági elnököt legalább egy hagyományos főparancsnoki jogosítvánnyal fel kell ruházni. 111 Boross Imre felszólalása. 112 Ezt a törvényt az Országgyűlés 1989. október 18-án fogadta el és 1989. október 23-án hirdették ki a Magyar Közlöny 1989. évi 74. számában. 359
