Kukorelli István - Tóth Károly (szerk.): A rendszerváltozás államszervezeti kompromisszumai - RETÖRKI könyvek 13. (Lakitelek, 2016)
Tóth Károly: Az államfői(köztársasági elnöki) tisztség
A RENDSZERVÁLTOZÁS ÁLLAMSZERVEZETI KOMPROMISSZUMAI Sólyom László (Magyar Demokrata Fórum): ha a feltételek meglesznek, akkor november és március között lehetne megtartani ... minél hamarább, mert az országnak a helyzete olyan, hogy stabilizálni kellene választásokkal minél korábban, tehát már november végén választatnánk, ha lehetne.” Zétényi Zsolt (Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság): „minél előbb, az lenne a jó, de a reális az tavaszig, március-áprilisig, januártól.” Hegedűs István (Fiatal Demokraták Szövetsége): március 15-e az egy olyan fordulópont lehetne, ami az ellenzék számára kedvező, tehát taktikai okokból is. Ráadásul, ha idén ősszel a Pozsgay-féle reformszárny — tegyük föl - döntő győzelmet arat, ez fölhozhatná az MSZMP-t, tehát kellene egy kis idő, amíg mi valamilyen fajta ellenojfenzívába tudnánk kezdeni, és nem ebben az eufórikus hangulatban, ami az ország egy részét jellemezhetné, írnák ki a választásokat a hatalom oldaláról. Ennyiből szeretnénk, ha csúszna a dolog ... március-áprilisban vagy esetleg még később.” A hosszú felsorolásból kitűnik, hogy a különböző szervezetek eltérő módon vélekednek a parlamenti választások időpontjáról, ami egyébként nem lenne kifogásolható, ámde most egységes álláspontot kellene az EKA- nak tovább vinni háromoldalú NKA-tárgyalásokra. - A helyzetet nehezíti, hogy az EKA-tárgyalások résztvevői egyenjogúak, közöttük senkinek sincsenek „többletjogai” a testület álláspontjának kialakításánál. Hozzá kell tennünk, hogy ezen az ülésen nem is alakult ki - a nagyfokú bizonytalanság miatt - közel egységes vélemény az időpontról, hiszen 1989 vége és 1990 első negyede is számításba jöhetett, de a többség inkább a későbbi hónapokat jelölte meg... - Az mindenesetre jól látszik, hogy egy viszonylag egyszerű feladat', a parlamenti választások idejének meghatározása is mennyi bonyodalmat okozhat, mert nincsenek biztos támpontok... Az EKA 1989. július 21-i ülésén némi zavar támadt, mert olyan javaslat érkezett, amely a korábbi megállapodáshoz képest újabb, attól eltérő elemeket tartalmazott, ami tartalmilag az előterjesztő álláspontjának megváltozását, azaz de iure az elfogadott konszenzusos döntés „megvétózását” jelentette. A tárgyaló delegációk valamelyikének ilyen magatartása - ha nem is az eredetileg megállapított, lefektetett tanácskozási rend menetébe illeszkedik -, nem szokta eleve kudarcra ítélni valamennyi résztvevő általános törekvéseit, azonban mégis azzal a rejtett veszéllyel jár, hogy esetleg más résztvevőket is hasonló lépésekre ösztönöz, hiszen azt bizonyította, hogy az egyetértéssel szembeni állásfoglalás sem jár megkülönböztető szankciókkal. 296
