Kukorelli István - Tóth Károly (szerk.): A rendszerváltozás államszervezeti kompromisszumai - RETÖRKI könyvek 13. (Lakitelek, 2016)
Tóth Károly: Az államfői(köztársasági elnöki) tisztség
Tóth Károly: Az államfői (köztársasági elnöki) tisztség 1989. augusztus végére az MSZMP álláspontja - lényegében változatlanul - az volt, hogy lehetőleg még ebben az évben [tehát 1989-ben] mindenképpen az új államfői funkciót végleges igénnyel, tehát olyan jelleggel, ami egy hosszabb időszaknak, az új magyar szocialista vagy demokratikus jogállamiságnak a jellemzője lesz, és amely intézmény ennek a jogállamiságnak egy fontos alapintézménye lesz, ilyen hatáskörrel hozza létre az Országgyűlés ezt az államfői funkciót. Közvetlen választással a nép válassza meg az államfőt, hogy kellő legitimitása legyen abban az időszakban, amiről hangsúlyozottan mondom, hogy bizalmi válságoktól terhes időszak... Az MSZMP ezt az álláspontját azzal indokolta, hogy a jelenlegi átmeneti időszakban mindenképpen egy olyan államfőre van szükség Magyarországon, amely nagyon komoly legitimitással rendelkezik; éppen a jelenlegi bizalmi válsággal terhes társadalmunk bizonytalanságait feloldani képes erőt kapná meg az államfő a közvetlen választás által ... ezek a jogosítványok elegendőek ahhoz, hogy egy megfelelő, tekintélyes államfői jogkört gyakorolhasson a köztársasági elnök, de nem elegendőek ahhoz - és nem szabad, hogy elegendőek legyenek ahhoz -, hogy valamiféle egyszemélyi diktatúra alakulhasson ki az államfői tisztségből. Éppen ezért azokat az aggályokat nem osztjuk, hogy egy közvetlenül választott köztársasági elnöknek olyan erős legitimációja lenne, amellyel akár a parlament legitimációját is kétségbe vonhatná, és azzal a fordulattal élhetne, hogy egyik képviselő csak ... har- minc-negyvenezer választópolgár bizalmát bírja, míg a köztársasági elnök Magyarország felnőtt népességének legalább ötven százaléka bizalmával bír, és ezzel visszaélne a parlament felé. Jogosítványai olyanok lennének, hogy ilyen visszaélésre egyszerűen nem nyílna lehetőség. Ugyanakkor nem elhanyagolható szempont az sem, hogy ha az Ország- gyűlés választaná az államfőt, akkor megsértenénk egy olyan alapvető elvet, amit valószínűleg minden tárgyalófél fontosnak tart. Ez az elv pedig az, hogy lehetőleg ne egy hatalmi centrum uralja az ország életét. Hogyha az országgyűlési választásokon egy bizonyos hatalmi centrum, párt vagy pártszövetség győz, ez az országgyűlési képviselők többségével rendelkezve az Országgyűlésben a törvényalkotást a maga akarata szerint formálná, a kormányt természetesen ez a koalíció adná, és ez a koalíció választaná meg az államfőt is. Egyszerűen nem lenne ellenpólus, nem lenne a kisebbségi érdekeknek a jogos védelmére egy olyan mechanizmus, egy olyan intézmény, amely kiszűrhetné az egy hatalmi centrum önkényeskedéséből fakadó problémákat. És ha az Országgyűlés választja az Alkotmánybíróságot, az 291
