Kukorelli István - Tóth Károly (szerk.): A rendszerváltozás államszervezeti kompromisszumai - RETÖRKI könyvek 13. (Lakitelek, 2016)
Tóth Károly: A „kétharmados” törvények
A RENDSZERVÁLTOZÁS ÁLLAMSZERVEZETI KOMPROMISSZUMAI lehessen a magasabb szavazati arányt megkövetelő törvény előírásait úgy kijátszani, hogy kisebb arányú szavazattal módosítják, „átírják”... A jogszabályi hierarchia lényege: az e rendben alacsonyabb szinten álló jogszabály nem lehet ellentétes a magasabb szinten állóval, mert ha ellentétes, az az előbbi érvénytelenségét eredményezi, illetve, a magasabb szintű jogszabály az alacsonyabb szintűt módosíthatja, hatályon kívül helyezheti. - Ennek „jogelméleti” értelme, hogy ez által érvényesül az alkotmányosság követelménye, a jogrendszer egysége, koherenciája, ami egyben a jogállamiság fontos elemét is adja. A hatalom egységét valló jogrendszerben a hierarchia alapját a jogalkotónak (a jogszabályt kibocsátónak) az államszervezetben, az államszervezeti „hierarchiában” elfoglalt helye jelentette; a hatalmi ágak elválasztása esetén a hierarchikus felépítést kifejezetten meg kell határozni, természetesen az alkotmányban/alaptörvényben. Ez általában meg is történt. Ha mégis kétségek merülnek föl, amint ez a kétharmados törvények esetében történt, az Alkotmánybíróság jogosult az alkotmány hiteles értelmezésére. Ez pedig a már idézett módon döntött. Döntése erga omnes (mindenkire kötelező) hatályú. Mindezeket tudomásul véve, csupán „egy gondolat bánt engemet”: ha a jogszabályi hierarchia lényege az, hogy az alacsonyabb szinten álló jogszabály (mondjuk, az egyszerű többséggel elfogadott törvény) alkotmányosan nem módosíthatja a minősített (kétharmados) többséggel elfogadott törvényt (nem lehet vele ellentétes), akkor mi az akadálya annak, hogy az Alkotmány- bíróság a törvények közötti ezt a viszonyt hierarchiának minősítse, és ezzel egyértelmű helyzetet teremtsen az alkotmány alatti törvények között, az által, hogy így „értelmezte hitelesen az alkotmányt”? nem változtak meg alapvetően, érvényesek maradnak. Az előző Alkotmányon alapuló alkotmánybírósági döntésekben kifejtett elvi jelentőségű megállapítások értelemszerűen irányadók az Alaptörvényt értelmező alkotmánybírósági döntésekben is. Ez azonban nem jelenti az előző Alkotmányon alapuló határozatokban kifejtettek vizsgálódás nélküli, mechanikus átvételét, hanem az előző Alkotmány és az Alaptörvény megfelelő szabályainak összevetését és gondos mérlegelést kíván. Ha az összevetésnek az az eredménye, hogy az alkotmányjogi szabályozás változatlan vagy jelentős mértékben hasonló, az átvételnek nincs akadálya. Másrészt az előző Alkotmány és az Alaptörvény egyes rendelkezései tartalmi egyezősége esetén éppen nem a korábbi alkotmánybírósági döntésben megjelenő jogelvek átvételét, hanem azok figyelmen kívül hagyását kell indokolni.” 216
