Kukorelli István - Tóth Károly (szerk.): A rendszerváltozás államszervezeti kompromisszumai - RETÖRKI könyvek 13. (Lakitelek, 2016)

Tóth Károly: A „kétharmados” törvények

Tóth Károly: A „kétharmados” törvények

fogják visszaélésszerűen gyakorolni és a kormányzati munka akadályozására felhasználni-40

Ezt a IV. melléklet 4. pontja még azzal egészítette ki, hogy

A felek az alkotmányban megmaradó kétharmados többséghez kötött szabályokon a törvényhozási szintű rendezést igénylő szabályokat értik.

Az MDF-SZDSZ-megállapodás idézett részletéből is kiderül, hogy a felek enyhíteni akarták az alkotmányerejű törvények által a kormányzás elé állított nehézségeket, azaz a „permanens alkotmányozást”, azzal, hogy az összes képviselő kétharmadának szavazata helyett a megállapodás alkotmányba iktatása után már elegendő lesz a döntéshez a „kétharmados többség ”, tehát a határozatképes számban jelen lévő képviselők kétharmadának támogatása is.41 - Nem lehet vitás, hogy ez a kormányzati munkát segítő megállapodás.

A Megállapodás utolsó előtti mondata így szól:

A felek ezt a megállapodást - mellékleteivel együtt - egységes egésznek tekintik, amely - nem érintve a Magyar Demokrata Fórum kormányzati, illetve a Szabad Demokraták Szövetsége ellenzéki politikai állását - kiindulópontul szolgálhat a parlamentáris rendszer jó működéséhez.

Nem csupán politológiai, hanem legalább annyira alkotmányjogi jellegű is a kérdés: miért támogatta-segítette az MDF kormányzati munkáját az ellenzéki SZDSZ, bár a „paktum” megnevezés erre vonatkozóan már sugall valamit... Alii. számú melléklet világos választ ad:

40 A tervezett alkotmánymódosításhoz fűzött Jegyzetben a felek előírják: „Az alkotmányerejű törvény kategóriája mindenütt kerüljön ki az alkotmány szövegéből. ” - Ide tartozik, hogy a megállapodás II. számú melléklete (A kétharmados többséggel elfogadandó törvények listájáról) tartalmát a Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló 1990. évi XL. törvény iktatta be az Alkotmány szövegébe (emelte törvényi szintre).

41 A „szakmai” köznyelvben az összes képviselő 2/3-át jelentő szavazatarányt „ nagy kétharmadnak”, a (határozatképes számban) jelen lévő képviselők 2/3-át kitevő arányt pedig „kis kétharmadnak” nevezték.

207