Kukorelli István - Tóth Károly (szerk.): A rendszerváltozás államszervezeti kompromisszumai - RETÖRKI könyvek 13. (Lakitelek, 2016)
Tóth Károly: A „kétharmados” törvények
A RENDSZERVÁLTOZÁS ÁLLAMSZERVEZETI KOMPROMISSZUMAI Az Alkotmány szigorúan csak jogi jellegét van hivatva oldani pl. a Nemzeti Hitvallásnak az a megállapítása, hogy „Alaptörvényünk jogrendünk alapja: szerződés a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között. Élő keret, amely kifejezi a nemzet akaratát, azt a formát, amelyben élni szeretnénk”. Alkotmány erejű törvények Az alkotmány erejű törvények kategóriáját a rendszerváltás folyamatában elfogadott - az 1949. évi XX. törvényt, azaz az alkotmányt módosító - 1989. évi XXXI. törvény iktatta be jogunkba. Az ehhez fűzött indokolás elegendő magyarázattal szolgál: Alkotmányunk jelenleg csak az Alkotmány megváltoztatásához ír elő minősített többséggel hozott döntést. A Javaslat ezt két körben kívánja bővíteni. Bevezeti egyrészt az Alkotmány „tehermentesítése” céljából az „alkotmányerejű törvény” fogalmát, hiszen nem lehet minden államjogi szempontból fontos kérdést az Alkotmányban szabályozni. Ezek a törvények - amelyek részben a legfontosabb állami szervekre vonatkoznak, részben pedig az alapvető jogokat vonják szabályozási körükbe - az Alkotmánnyal együtt alkotják a magyar közjog jogszabályanyagának legfelső szintjét. Indokolt tehát, hogy elfogadásuk az Alkotmányhoz hasonlóan minősített többséggel történjen. Minősített többséget szükséges előírni emellett egyes személyi kérdésekben való beiktat. Az is igen hasznos lehet, ha valamilyen találó, jellegzetes új elnevezést ad annak a periódusnak, ami alatt uralkodik. Azaz: gondot fordít arra, hogy uralmának időszakát az újítások, az átszervezés sajátos, politikai korszakának tekintsék. Az is nagyon jó, ha módosítja az egyenruhákat, de legalább az egyenruhák színét és így tovább. Semmiképpen nem szabad azonban változtatni a kormányzás alapvető intézményein. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem adhat új nevet a már megszokott intézményeknek. Mindez áll a közigazgatás ügyeire. A közigazgatás látszólag apró-cseprő dolgokkal foglalkozik, ám a mindennapi élet rendje szempontjából ezek igen fontosak. Mindent összefoglalva: nem szabad azonban hozzányúlni azokhoz a szabályokhoz és szokásokhoz, amelyek az emberek mindennapi életviszonyait rendezik. Ezeket úgy kell elfogadni, ahogyan hosszú idő óta léteznek. De az általánosan kedvelt irodalmi műveket sem kell újraértelmezni. Ha mindezekre tekintettel van, az új dinasztia is bízvást remélheti, hogy hosszú élete lesz a Földön, ahogy mi mondanánk - úgy sokáig fog élni „az Ég alatt” - ahogy ezt Kínában megfogalmazták. (Kiemelések - T.K.) 202
