Kukorelli István - Tóth Károly (szerk.): A rendszerváltozás államszervezeti kompromisszumai - RETÖRKI könyvek 13. (Lakitelek, 2016)
Kukorelli István: Adalékok az alkotmányos rendszerváltozásban közreműködő, 1985/90-es Országgyűlés történetéhez
A RENDSZERVÁLTOZÁS ÁLLAMSZERVEZETI KOMPROMISSZUMAI pártfegyelem szakadozni látszott, még élt a félelem. Mindezek ellenére a 280 név szerinti fölvetés közül 78 vált hivatalos jelöltté és közülük 41 fő később mandátumot szerzett. 2. A parlament összetételében több jelentős változás következett be. Ezek közül hármat külön kiemelnék. Az első figyelemre méltó változás a nagy fluktuáció, a régi-új képviselők aránya. A táblázatból látható, hogy nagyjában egészében egyharmad-kétharmad az arány a régiek javára. Az alakuló ülés időpontja7 Az igazolt képviselők száma Az új képviselők száma % 1949. június 8. 402 213 53 1953. július 3. 298 166 56 1958. november 26. 338 157 46 1963. március 21. 340 116 34 1967. április 14. 349 163 47 1971. május 12. 352 118 34 1975. július 4. 352 131 37 1980. június 27. 352 124 35 1985. június 28. 386 244 63 Megállapítható az is, hogy 1949 óta az 1985-ös választások produkálták a legnagyobb változást a parlament összetételében. Ez még akkor is nagy szám, ha a „Noé bárkájának” elkeresztelt országos lista jelentősen lerontotta az arányt (a 35 mandátumból 10 új képviselő jelezhető). Az új képviselők nagy száma részben a kötelező kettős jelölés adta választási lehetőségből, részben a spontán jelölésekből következett. A második lényeges változási irány az összetételben, hogy jelentős generációváltás történt a parlamentben. A következő grafikon jól mutatja a generációs elmozdulást. 7 A táblázatot a 846 jelölőgyűlési jegyzőkönyv alapján készítettem, figyelembe véve az 5. lábjegyzetben hivatkozott belső kiadvány megyékre szóló kutatásainak megállapításait. Lásd Kukorelu István: így választottunk... Politikatudományi flizetek 9. ELTE ÁJK Politikatudományi Tanszékcsoport Budapest, 1988. 50. p. 18
