Kukorelli István - Tóth Károly (szerk.): A rendszerváltozás államszervezeti kompromisszumai - RETÖRKI könyvek 13. (Lakitelek, 2016)
Kukorelli István: Az MDF és az SZDSZ megállapodása utáni alkotmánymódosítás és következményei
Kukorelli István: Az MDF és az SZDSZ megállapodása... Az Alaptörvény látszólag nagyot változtatott az intézményen, mivel a háromszavazatos modellt kétfordulóssá és kétnapossá egyszerűsítette. Az valóban lényeges változási iránynak tekinthető, hogy a jelölés rendje átalakul, csak egyszeri jelölés van, s a jelölés érvényességéhez ötven képviselő helyett, a képviselők egyötödének írásbeli ajánlása szükséges (ez 199 fős parlamentre modellezve 40 képviselőt jelent). Az alkotmánynak korábban nem mindenben megfelelő gyakorlatot szentesítette az az eljárási szabály, hogy az új köztársasági elnököt a megbízatási idő lejárta előtt legfeljebb hatvan nappal kell megválasztani. E változások ellenére véleményem szerint az Alaptörvény a lényeget nem érinti, a döntéshozatal végén ottmaradt az 1946 óta jól ismert tétel, miszerint: „... a köztársasági elnök az, aki - tekintet nélkül a szavazásban részt vevők számára - a legtöbb érvényes szavazatot kapta”. Ezt a relatív többsé- ges szabályt a nemzetközi összehasonlítás alapján is kuriózumnak tarthatjuk. Az alkotmányosság klasszikus alapelvei és a legitimáció szempontjából komoly aggályokat vet fel, lehetővé teszi, hogy a parlamenti kormánytöbbség adja az államfői tisztséget, sőt értelmezhető úgy is, hogy három képviselő (a házelnök + két honatya) legitimálhatja a köztársasági elnököt. A relatív többséges szabályt próbálták enyhébb változatban is értelmezni, bekapcsolva az értelmezésbe az alkotmánynak az Országgyűlés határozatképességére vonatkozó tételét. E nézet szerint lehet úgy is értelmezni a rendelkezést, hogy az alkotmányozó hatalom nem alkotott speciális határozatképességi szabályt a köztársasági elnök választásának harmadik fordulójára.25 Az Alaptörvény annak ellenére továbbviszi az 1946-os örökséget, hogy - az 1989-90-es megoldással ellentétben - semmiféle jogfolytonosságot nem vállal fel az 1946-os törvénnyel, sőt éppen ellenkezőleg, a Nemzeti hitvallás történelmi narratívájában az 1944. március 19-e és 1990. május 2-a közötti időszakot az állami önrendelkezés, az alkotmányos rend és a demokrácia nézőpontjából irrelevánsnak tekinti. Megítélésem szerint az Alaptörvény azt vitte tovább (a választási rendet), amin feltétlenül változtatni kellett volna, és azt zavarta össze, amiben az 1946-os törvény koherens volt. Nevezetesen a parlamentáris köztársaság állam- és kormány formáját.26 25 Csink Lóránt i.m. 83-84. p„ Kovács Virág: A köztársasági elnök. In: Jakab András (szerk.): Az alkotmány kommentárja I. kötet. Századvég, Budapest 2009. 987-991. p. 26 Kukorelli István: Az 1946. évi I. törvény közjogtörténeti jelentősége és mai üzenete. 181
