Kukorelli István - Tóth Károly (szerk.): A rendszerváltozás államszervezeti kompromisszumai - RETÖRKI könyvek 13. (Lakitelek, 2016)
Kukorelli István: Az MDF és az SZDSZ megállapodása utáni alkotmánymódosítás és következményei
A RENDSZERVÁLTOZÁS ÁLLAMSZERVEZETI KOMPROMISSZUMAI melléklet egyéb kérdéseket rendez, nagyon figyelve a médiumok helyzetére és hangsúlyozva a tárgykörök kétharmadosságát.6 II. A megállapodás alapján miképpen született meg a rendszerváltó típusú alkotmány revízió? A megállapodás és az alkotmánymódosítás sok mindent felvállalt, de lényegében három szabályozási tárgykört érintett: II. 1. A kormány alkotmányos helyzete A kormány megalakulásának biztosított alkotmányjogi keretet a parlamentarizmus szabályai szerint az 1990. évi XXIX. törvény. A miniszterelnököt a köztársasági elnök javaslatára - a kormány programjának elfogadásával egyidejűleg - az országgyűlés tagjai többségének szavazatával választja. Az Antall-kormány május 23-án megalakult. Ez a törvény még átmenetet jelentett az 1989. októberi alkotmány és a „nagykoalíciós paktum” utáni alkotmányszöveg között, szinonimaként használta a minisztertanács és a kormány kifejezést, ugyanakkor a magyar közjogi hagyományoknak megfelelően visszaállította a miniszterelnök intézményét. Az alkotmánynak a végrehajtó hatalomról szóló VII. fejezetét „A kormány” címmel az 1990. évi XL. törvény vette teljes revízió alá. E törvény - bizonyos mértékben szakítva az 1848-as és 1946-os magyar kormányzati tradíciókkal - bevezette a kancellár-demokráciát, amelynek lényege a konstruktív bizalmatlansági indítvány (ezt néhányan a „kamikaze”, helyzettel magyarázzák)7. A törvényjavaslat részletes indokolása szerint: „A konstruktív bizalmatlansági indítvány egyik előnye, hogy biztosítja a kormányzás 6 A Magyar Demokrata Fórum és a Szabad Demokraták Szövetsége megállapodása 1990. április 29. (közlemény) In.: A rendszerváltás forgatókönyve, Kerekasztal tárgyalások 1989-ben, 5. kötet, (Szerk.: Ripp Zoltán), Új Mandátum Könyvkiadó, Bp., 2000. 644- 654. p. 7 Antall József joggal tartott a kamikazesorstól, bár heroizálta is azt. De ki gerjesztette ezeket az illúziókat? Úgy vélem, leginkább a történelmi helyzet és az öngerjesztés termékei.” Pataki: i.m. 142. p. 170
