Kukorelli István - Tóth Károly (szerk.): A rendszerváltozás államszervezeti kompromisszumai - RETÖRKI könyvek 13. (Lakitelek, 2016)
Tóth Károly: A kétkamarás parlament problémája
A RENDSZERVÁLTOZÁS ÁLLAMSZERVEZETI KOMPROMISSZUMAI (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a Magyar Köztársaságban élő nemzeti és etnikai kisebbségek részesei a nép hatalmának; államalkotó tényezők, de képviseletük sem a jelenlegi Országgyűlésben, sem pedig az önkormányzatok képviseleti testületéiben nem biztosított.” Az Alkotmánybíróság - az Országgyűlés elnökétől és az igazságügy-minisztertől kapott tájékoztatásra figyelemmel, továbbá azért, mert a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény elfogadására belátható időn belül számítani lehetett - az eljárását 1992. január 1-ig felfüggesztette, ám mivel az Országgyűlés a törvényt eddig az időpontig sem fogadta el, a 35/1992. (VI. 10.) AB határozatában megállapította, hogy az Országgyűlés az Alkotmány 68. §-a szerinti jogalkotói feladatát elmulasztotta és ezzel alkotmányellenes helyzetet idézett elő, majd felhívta az Országgyűlést, hogy elmulasztott törvényalkotási kötelezettségének 1992. december 1-ig tegyen eleget... Végül e határidőt is túllépve, az 1993. július 7-én elfogadott 1993. évi LXXVII. törvény szólt a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól, a 20. § (1) bek-ben kimondva, hogy „A kisebbségeknek - külön törvényben meghatározott módon - joguk van az országgyűlési képviseletre.” A „külön törvény” azonban csak nem született meg; a kisebbségek „intézményes” parlamenti képviselete változatlanul megoldatlan maradt, az Országgyűlést a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség terhelte. Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.) 2. cikk (2) bekezdése ekképpen rendelkezik: „A Magyarországon élő nemzetiségek részvételét az Országgyűlés munkájában sarkalatos törvény szabályozza.” - Vegyük észre: az Alaptörvény - a korábbi jogi szabályozástól eltérően - nem országgyűlési „képviseletről”, hanem a nemzetiségeknek az Országgyűlés munkájában történő „részvételéről” szól, ami nem jelent szükségképpen teljes (pl. szavazati) jogú képviseletet, hanem más metódusú, esetleg kevesebb joggal járó jelenlétet is „alkotmányosnak” enged minősíteni. E hosszú folyamat végére valójában csak az országgyűlési képviselők választásáról szóló, 2012. január 1-én hatályba lépett 2011. évi CCIII. törvény igyekezett pontot tenni. Ez a törvény lehetővé tette az országos nemzetiségi önkormányzatoknak, hogy nemzetiségi listát állítsanak, de ha azon nem sikerül mandátumot szerezniük, akkor a listán első helyen szereplő jelölt „nemzetiségi szószóló” lesz.37 37 A 2014. április 6-i országgyűlési választások során került be az Országgyűlésbe 13 nemzetiségi szószóló. 156
