Kukorelli István - Tóth Károly (szerk.): A rendszerváltozás államszervezeti kompromisszumai - RETÖRKI könyvek 13. (Lakitelek, 2016)

Tóth Károly: A kétkamarás parlament problémája

A RENDSZERVÁLTOZÁS ÁLLAMSZERVEZETI KOMPROMISSZUMAI

Ötvenfős felsőházból kiindulva a felsőházi tagság aránya a következőképpen osztható meg:- települési önko[r]mányzatok 20 fő- nemzetiségek 10 fő- egyházak 10 fő- tudomány képviselői /Magyar Tudományos Akadémia,

egyetemek/, és a művészeti élet képviselői 10 fő

A felsőházat ilyen összetétel esetén nem indokolt és nem is lehetséges közvetlenül a lakosság által választani, hanem a képviseletre jogosult szervezetek delegálnák a felsőházi tagokat. Azt a problémát, hogy egyes szervezetek /pl.: egyes egyházak, egyetemek/ az alacsony létszám miatt nem kapnának képviseletet, rotációval meg lehet oldani. A felsőház hatáskörét úgy célszerű megállapítani, hogy az ország életében nagyobb jelentőséggel bíró kérdésekkel foglalkozzon, e tekintetben gyakoroljon egyfajta kontroll szerepet. Az Országgyűlés működőképességének feltétlen biztosítása érdekében nem együttes döntéshozó kamara lenne, hanem egy ízben újratárgyalásra küldhetné vissza az alsóháznak az elé kerülő törvényjavaslatokat.

E szempontokra figyelemmel a felsőház hatáskörét a következőkben indokolt és célszerű megállapítani:

a) A képviselőház által elfogadott- Alkotmány- alkotmányerejű törvények- az éves költségvetési törvény- a képviselőház hatáskörébe tartozó nemzetközi szerződések tárgyalása és a képviselőház általi újratárgyalásra való egyszeri visszaküldése.

b) Törvénykezdeményezés, amelyet a képviselőház a legközelebbi ülésén köteles megvitatni és dönteni róla.

c) Az alkotmányerejű törvények és a törvények vonatkozásában előzetes normakontroll kezdeményezése az Alkotmánybíróságnál.

142