Kukorelli István - Tóth Károly (szerk.): A rendszerváltozás államszervezeti kompromisszumai - RETÖRKI könyvek 13. (Lakitelek, 2016)
Tóth Károly: A kétkamarás parlament problémája
A RENDSZERVÁLTOZÁS ÁLLAMSZERVEZETI KOMPROMISSZUMAI A „magyarázat” sajátos: Az ország államformáját illetően többféle javaslat merült fel: „ nép- köztársaság”, „demokratikus köztársaság”, „népi demokratikus köztársaság”, „szocialista köztársaság”. Álláspontunk szerint a jelenlegi „népköztársaság” elnevezés megváltoztatása nem tűnik indokoltnak. Ezért nem logikus a cím megváltoztatása! Ha nem kívánja a módosítást, helyesebb a meglévőt „sugallni” tovább, főképpen azért is, mert nem vesz tudomást a fennálló „szocialista” jellegűtől eltérő, polgári államforma lehetőségéről... Az Országgyűlés szerkezetét illetően a Koncepció/2 jóval visszafogottabb és szegényesebb is az előzőnél. Azt rögzíti, hogy a parlament „jelenleg alapvetően a területi érdekek érvényre juttatását biztosító egyéni választókerületi rendszer alapján épül fel. Az 1983-ban bevezetett országos lista intézménye nem a társadalomban meglevő politikai érdektagoltság kifejezésére volt hivatott, ezért jelenlegi formájában nem elégíti ki az igényeket”. A második kamara létesítése azért lehetne indokolt, mert általa érdek- képviseleti szervek közvetlen parlamenti képviselethez juthatnának, és az is felhozható mellette, hogy szakszerűbbé válhatna az Országgyűlés működése. Ellenérvként azt hozza föl, hogy a parlament elsősorban nem a „különböző réteg-, illetve részérdek kifejezésére hivatott, ... hanem a társadalom egészének érdekeit kifejező, de ezt egymástól különböző módon megvalósítani kívánó politikai irányzatok összefogására.... A szakismeret biztosítására pedig a képviselőket segítő más intézményes formákat indokolt keresni (pl. az Országgyűlés vagy a pártok mellett működő szakértői hálózat).” - E viszonylag szűkszavú indokok alapján „az egykamarás parlamenti rendszer fenntartását javasolja”.22 A Koncepció/2 tehát jóval „higgadtabb” volt az előzőnél, ám szegényes érvelése miatt ez sem váltott ki különösebb figyelmet az egyre erősödő 22 A kétkamarás parlamenttel kapcsolatos részletes érveket és ellenérveket a 2. számú függelékben ígér, de mellette csak a föderatív, illetve a többnemzetiségű országokban tud érvelni, ellene szólva pedig megismétli, hogy a Szovjetunióban a Legfelsőbb Tanács két háza közötti vita eldöntésére tervezett „államhatalmi csúcsszerv, Szovjetunió Népképviselőinek Kongresszusa” hazai megfelelőjének létrehozása nem indokolható... 138
