Kukorelli István - Tóth Károly (szerk.): A rendszerváltozás államszervezeti kompromisszumai - RETÖRKI könyvek 13. (Lakitelek, 2016)
Tartalom
A RENDSZERVÁLTOZÁS ÁLLAM SZERVEZETI KOMPROMISSZUMAI Mindkettejük nevéhez számtalan könyv, tanulmány, előadás fűződik. Tóth Károly oktatásszervezőként is maradandót alkotott, amikor a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának dékánjaként szervezte az ottani jogi felsőoktatás megindítását. Fő művük - remélem, nem hangzik fellengzősen - mégis a jogállam. Nem egyedül, hanem másokkal együtt dolgoztak rajta, és a homlokzatra talán nem az ő nevüket írták ki, de a tervezésben részt vettek. A régit és az újat próbálták a maguk módján összecsiszolni. Kukorelli István és Tóth Károly olyan vitákra, olyan dilemmákra emlékeztetnek minket e kötet lapjain, amelyeken bizonyos értelemben túllépett a történelem. Itt azonban óvatosnak kell lennünk. Az építők által elvetett tégla nem építi a házat. A jogállam azonban szellemi konstrukció, amelynél más a helyzet. A vitákban vagy a politikában alul maradó nemes gondolat, eszme is velünk élhet, tovább hat, és talán egyszer beépül valamilyen formában a jövőnkbe. 2011, az új Alaptörvény elfogadása mérföldkő, a rendszerváltás lezárása sok tekintetben. Nem biztos, hogy az átalakulást ez a két szerző pontosan így képzelte el. Ami bizonyára egyetértésükkel találkozik, az az Alaptörvényben megjelenő történelem- és értékszemlélet. Ezek az 1949. évi XX. törvényből száműzve voltak, az átmenet pedig - kellő konszenzus hiányában - nem tudott mit kezdeni velük. így a száműzetésből való hazatérésük csak hosszú Odüsszeia után vált lehetségessé. Eközben értékbizonytalanság alakult ki a múlt és a jelen között. Az alkotmányos értékek helyén bizonyos mértékig fennálló űrt az Alkotmánybíróság próbálta betölteni, amelynek Kukorelli István is kilenc évig tagja volt. Erőteljes piacgazdasági szemlélet érvényesült, amelyben a varázsszó sokáig a privatizáció volt, mindez karöltve az államot „rossz gazdaként” elmarasztaló politikai diskurzussal. Feltételezem, hogy két szerzőnk a magánosítás körét, módját és szerepét nem egészen így képzelte volna. Az átmenet abban sem tudott állást foglalni, hogy individualista, vagy közösségi szemlélet érvényesüljön, különös tekintettel az emberi és politikai szabadságjogok megközelítése, az egyéni és társadalmi felelősség mindezekkel egyensúlyba hozatala terén. Akikkel az Olvasó e kötet lapjain találkozhat, az nem csak két szerző, hanem két gondolkodó, vagy inkább három - mert Bíró Zoltánt, a kötet szerkesztőjét, a rendszerváltozás egyik nagy előkészítőjét is örömmel méltatom és ajánlom. Olyan emberek, akiknek szellemi tisztességéhez nem férhet kétség, akiknek véleményére minden oldalról mindig odafigyeltek, mint olyanokra, akik középen állnak. A szellemi élet nem tud meglenni effajta 12
