Kukorelli István - Tóth Károly (szerk.): A rendszerváltozás államszervezeti kompromisszumai - RETÖRKI könyvek 13. (Lakitelek, 2016)
Tóth Károly: A kétkamarás parlament problémája
Tóth Károly: A kétkamarás parlament problémája „Ha tehát a hatalom - a törvényhozó hatalom - csak második kamara útján lenne korlátozható, szükségességét nehezen lehetne kétségbe vonni. Amennyiben viszont a törvényhozó hatalom korlátozásának más módszerei, intézményei kialakulnak és azok mértékkel, kiegyensúlyozottan hatnak a képviselőházra, vajon indokolt vagy célravezető-e a törvényhozó hatalom korlátját - magában a törvényhozó hatalomban - egy második kamarában keresni. Mill megengedő álláspontját, miszerint lehet második kamarát szervezni, de - a hatalommegosztás alkotmányos garanciái szempontjából - nem ez a kardinális kérdés, a történelem igazolta. Bár a demokratikus berendezkedésű államok többségében kétkamarás parlament működik, bőven van példa arra is, hogy a második kamara hiányában sem válik fékezhetetlenné a képviselőház. Az ellenkezőjére is találunk példát, amikor a második kamara szinte semmiben sem különbözik a képviselőháztól, létrehozásának módja, hatásköre megegyezik az elsővel, mintegy duplikátuma annak (például Olaszország).”8 b) Érdekképviselet - A második kamara létjogosultságának kérdését nem lehet teoretikusan megválaszolni. A második kamarák nagy történelmi átrendeződése, a különböző típusok kialakulása azt mutatja, hogy a történeti korszakokra jellemző tendenciákon túl az egyes országok társadalmi-politikai 8 Alkotmánytan I. i. m. 344. p.Ugyanitt idézi Mill álláspontját: „Mi engem illet, én csekély értéket tulajdonítok a korlátnak, melyet egy második kamara képezhet az egyéb által nem korlátozott demokrácia előtt, és hajlandó vagyok azt gondolni, hogy ha minden más alkotmányos kérdések helyesen vannak megoldva, aránylag csekély fontosságú, hogy a parlament egy vagy két kamarából áll-e.” Forrása J. S. Mill. A képviseleti kormány, Pest, 1867. - J. Stuart Mill idézett véleménye azért figyelemre méltó, mert nem a második kamara létjogosultságának, hanem a hatalommegosztás szükségességének kérdéséből indul ki. Miközben könyvében sorra cáfolta avagy gyengítette a második kamarák feltétlen hívei által felsorakoztatott érveket, maga is elfogadhatónak tartotta a második kamara felállítását akkor, ha az uralkodó hatalommal - itt a képviselőházzal - szemben nincs más „ellenállási központ”, vagy pedig ha a nép (például történelmi okokból) a hatalomnak ily módon történő korlátozását hajlandó leginkább elfogadni. Mint írta, ugyanazon okokból, mely a rómaiakat rábírta, hogy két konzult válasszanak, kívánatos a két kamara, hogy se egyik, se másik ne legyen kitéve az „osztatlan hatalom” megvesztegető befolyásának. Mill: i. m. 240. p. Vö. Alkotmánytan I. i. m. 344. p. - Tegyük egyértelművé: jóllehet John Stuart Mill igen ambivalens módon ítéli meg a második kamara értelmét, illetve szükségességét, végső következtetésként mégis inkább (ha „elnéző-megengedően” is) mellette foglal állást... 127
