Kukorelli István - Tóth Károly (szerk.): A rendszerváltozás államszervezeti kompromisszumai - RETÖRKI könyvek 13. (Lakitelek, 2016)

Tóth Károly: Az Országgyűlés problémái(alkotmányozó nemzetgyűlés)

Tóth Károly: Az Országgyűlés problémái kétkamarás parlamenttől, amely esetben mindkét kamara előre meghatáro­zott időtartamra, pl. négy vagy öt évre szóló mandátumot kap. Másrészt a kétkamarás parlament esetében eltérő a két ház hatásköre, azaz nem min­den kérdésben együtt dönt; az alkotmányozó nemzetgyűlésen belül viszont nincsenek ilyen elkülönült hatáskörök - ezért is abszurd az „alkotmányozó kamara” ötlete (amit előbb az Új Márciusi Front javaslata kapcsán ismer­tettünk). Az egyetlen alkalomra szóló megbízásnak van egy különleges válto­zata: egy nagyobb létszámú testület meghatározott célra történő megala­kítása. Németországban a köztársasági elnököt nem a parlament (azaz a Bundestag, a Szövetségi Gyűlés), hanem a Szövetségi Közgyűlés (Bun­desversammlung) választja. Ez utóbbi szerv kizárólag az államfő megvá­lasztására alakul, s két részből tevődik össze: „A Szövetségi Közgyűlés a Szövetségi Gyűlés tagjaiból és ugyanolyan számú olyan tagból áll, aki­ket a tartományi népképviseletek az arányos választásoknak megfelelő­en választottak meg”. - Olaszországban hasonló módon „83. cikk. (1) A köztársasági elnököt a Parlament választja meg tagjai együttes ülésén. (2) A választáson régiónként három küldött vesz részt. Ezeket a régió tanácsai választják oly módon, hogy a nemzeti kisebbségek képviselete is biztosítva legyen. Valle d’Aosta csak egy küldöttel rendelkezik. (3) A köztársasági elnököt titkos szavazással választják, a gyűlés kétharmados többségével. A harmadik forduló után elegendő az abszolút többség.” - Ezeknek a megoldásoknak igen logikus indoka van. Mivel a köztársasá­gi elnök általában egy alkalommal újra választható, s erre a parlament jogosult (pontosabban: nem közvetlenül a választópolgárok), az államfő akarva-akaratlanul is komoly erkölcsi nyomás alatt áll. Ha azt szeret­né, hogy válasszák újra, úgy kell viselkednie, hogy magatartása tessék a parlamentnek, ellenkező esetben nincs esélye az ismételt megbízásának. Ez a morális súly akkora lehet, hogy pl. könnyebben „egyetért” egy tör­vénnyel s aláírja, mintsem visszaküldje a parlamentnek újabb megfon­tolásra; ritkábban él a vétó eszközével. Ez a helyzet akkor is fennáll, ha időközben másik összetételű parlament alakult, hiszen a szervezeteknek is van bizonyos „emlékezete”, ha más nem, annyi mindenképpen, hogy az elnök többször „kellemetlenkedett” az előző törvényhozó testülettel, újra megválasztása tehát további problémákat okozhat... - A parlament összetételének megváltoztatása, az által, hogy ahhoz más választó csoport 113

Next

/
Thumbnails
Contents