Kukorelli István - Tóth Károly (szerk.): A rendszerváltozás államszervezeti kompromisszumai - RETÖRKI könyvek 13. (Lakitelek, 2016)
Tóth Károly: Az Országgyűlés problémái(alkotmányozó nemzetgyűlés)
A RENDSZERVÁLTOZÁS ÁLLAMSZERVEZETI KOMPROMISSZUMAI jelent, jogi kötelezettséget nem, még kevésbé garanciát a tárgyalásokon kialakított közös álláspont gyakorlati érvényesítésére. A „társadalmi” legitimációt Sólyom László egyszerűen és pontosan fogalmazta meg a háromoldalú tárgyalásokról szóló megállapodás aláírása előtti nyilatkozatában 1989. június 10-én: „A jövőre nézve azt kell látnunk, hogy az itt tárgyalófelek egyike sem képviseli a magyar népet. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a saját tagságukon kívül - illetőleg azok a szervezetek, amelyeknek nincsen tagsága, csak apparátusa -, ezen kívül jelentős támogatásra számíthatnak a népesség köréből. Hogy kit ki mennyire támogat, azt a választásoknak kell eldönteniük. Ezt az egész tárgyalássorozatot csak az legitimálhatja, hogyha első feladata, legfontosabb feladata az, hogy megteremtse a szabad választásoknak a feltételeit.” Kukorelli István az NKA-tárgyalások nyitó plenáris ülésén (1989. június 13-án) a HO szándéknyilatkozatának ismertetőjeként - nem kevés praktikummal, mert az idő ekkorra már igencsak sürgetett - óvott az időveszteséggel járó legitimáció-vitáktól: „Kerékasztalunk sikerének záloga, hogy ne vitassuk egymás legitimitását, mert mindnyájunk legitimitása vitatott. A jövő kérdése, hogy kit igazol vissza és kit szűr ki a történelem.” Az NKA-tárgyalások hat politikai bizottsága közül a legjelentősebb munkát az 1/1. számú bizottság („Az alkotmánymódosítás időszerű tételei, a köztársasági elnöki intézmény és az alkotmányosság kérdései”) végezte. Bár az NKA résztvevőinek a politikai egyeztető tárgyalások témaköreivel és munkarendjével foglalkozó 1989. június 21-i megállapodása az alkotmány- módosítással, a pártok működésével, illetve a választásokkal kapcsolatos kérdésekben tartotta indokoltnak a „gyorsított ütemű munka vállalását”, ezek sorából is kiemelkedik az alkotmányozó munka fontossága.75 A bizottság előtt tehát igen fontos feladatok álltak. Mindenekelőtt tevékenységük pontos kereteit kellett meghatározni. Ehhez alapot az NKA-tárgyalások megkezdéséről 1989. június 10-én kötött Megállapodás adott: Az egyenrangú tárgyalófelek a megbeszélésekkel kapcsolatban elfogadják a következő rendező elveket: [■■■] — a konstruktív politikai tárgyalások sikereinek fontos feltétele a 75 Lásd 1/1. bizottság jegyzőkönyveinek gyűjteménye („A rendszerváltás forgatókönyve”) elé írott Bevezetőt. 106
