Kukorelli István - Tóth Károly (szerk.): A rendszerváltozás államszervezeti kompromisszumai - RETÖRKI könyvek 13. (Lakitelek, 2016)

Tóth Károly: Az Országgyűlés problémái(alkotmányozó nemzetgyűlés)

A RENDSZERVÁLTOZÁS ÁLLAMSZERVEZETI KOMPROMISSZUMAI Az persze igaz, hogy ekkorra az állampárt vezető ereje már történel­mileg anakronisztikussá, közjogilag fiktívvé vált. Az európai népi demok­ráciákban zajló folyamatok az MSZMP számára is világossá tették, hogy az alkotmányban 1949 óta rögzített vezető szerepe jogilag-elvileg fennáll ugyan, ám ténylegesen meggyengültén létezik. Ennek kényszerű felisme­rése sarkallta a pártot, hogy „látványosan” vonuljon vissza, vagy legalább enyhítsen a „vezető erején”, de úgy, hogy az azért formálisan mégis marad­jon fenn.74 Az NKA „egyenrangú tárgyalófelei” 1989. június 10-én Megállapodást írtak alá az érdemi politikai tárgyalások megkezdéséről, s ebben elfogadták - többek között - a következő rendező elvet: — a hatalom alapja a népfelség; a szuverenitást egyetlen politikai erő sem sajátíthatja ki, nem nyilváníthatja magát a népakarat egyedüli letéteményesének, és nem törhet a politikai jogok alkotmányellenes korlátozására; Témánk szempontjából most ennek az elvnek (a szuverenitás kisajátítá­sa tilalmának) van különös jelentősége. Korábban már szó volt arról, hogy hazánkban is uralkodó volt a hatalom egységének ideológiája, amely hatalomnak csúcsán a „társadalom vezető ereje, a munkásosztály marxista-leninista pártja” állt. Mivel az Országgyűlés az 1985-ös választások eredményeként többségében az MSZMP tagjaiból tevődött össze, akiket kötöttek a párt döntései, ezért egyértelmű, hogy ez a párt volt a szuverenitás tényleges (de facto) birtokosa. - Az e pozíciótól történő politikai visszalépésnek, azaz a hatalmi ágak elválasztása felé tett el­mozdulásnak tekinthető tehát az a konszenzus, hogy a szuverenitást egyetlen politikai erő sem sajátíthatja ki, illetve nem nyilváníthatja magát a népakarat egyedüli letéteményesének... Az idézett rövid részletből ezen kívül is igen komoly „ellenzéki” sike­rek olvashatók ki. Korábban már jeleztük, hogy az MSZMP-uralta Országgyűlés még 1989 elején is sorra fogadta el azokat a hatalomgyakorlás szempontjából 74 Ilyen intézkedésnek minősíthetjük pl. az MSZMP Központi Bizottságának azt a hatá­rozatát (1989. május 8.), amelyben lemondott a Munkásőrség fenntartásáról és azt a Minisztertanács felügyelete alá rendelte. 104

Next

/
Thumbnails
Contents