Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)

Tanulmányok - Nagymihály Zoltán: Gondoljuk újra a taxisblokádot!

TAX IS BLOK AD I.

megtették hatásukat. A németországi magyar emigráció egyik jeles alakja, Csernohorszky Vilmos nem véletlenül kesergett azon, hogy „A KDNP kivételével, amely igénybe veszi nyugaton élő barátai segítségét, a többi pártban olyan rengeteg az okos ember, hogy alig férnek el a damaszkuszi úton, és a pozíciók felé tülekedve még egymás lábát is letapossák. Nyugatról szemlátomást csak egy kellene: a pénz.”137

A taxisblokád idején a témában született, a Nyugaton megjelent, magyar nyelven íródott cikkek tanulmányozása érzékletesen bizonyítja a külföldön élés tagadhatatlan előnyeit és hátrányait is. Kétségtelen, hogy az emigráns - vagy most már pontosan: a diaszpóra közösségeiben élő magyar - nem tanulmányozhatja, nem élheti át percről percre a magyarországi mindennapi életet, nincs jelen fizikailag (vagy: nem biztos, hogy jelen van) történelmi sorsfordulók idején. Nem feltétlenül tudja a történések ütőerén tartani a kezét - bár mindezt már az egyre terjedő médialehetőségek szinte teljesen megváltoztatták. (Persze a taxisblokád idején - amely bár nagyrészt a médiában lezajló válság volt - ezeknek a lehetőségeknek még sokkal kisebb hálózata biztosított lehetőséget az információk megszerzésére, a vélemények megismerésére, mint ma.) Az emigráns állásfoglalások erejét erősíthette pontosan az, ami egyben és más oldalról gyengíthette: az, hogy nem voltak jelen az otthoniak között, így tulajdonképpen kimaradtak a mindennapos politikai iszapbirkózásból - ez egyfajta kívülről való rálátást jelentett, kiegészülve az évtizedes nyugati tapasztalatokkal. Ezt mutatja érzékletesen Büky Barna jegyzete a Szabad Európa Rádióban, aki a blokád utáni közvélemény-kutatások eredményét két tekintetben is döbbenetesnek nevezte - elsősorban a már említett, Nyugaton megszokott minták tükrében.138 Mindkét furcsaság kapcsán a demokrácia egyfajta „túlhajtásáról”, rosszul értelmezéséről beszélhetünk. Az Érdekegyeztető Tanács ülésének teljes nyilvánosság előtt zajlása - amelyet a megkérdezettek szinte összessége helyeselt - óhatatlanul „tévévetélkedővé” silányította a fórumot, amelyen komoly szakmai vita helyett mindenki nyilvánvalóan a „kamerának (is) játszott”. Nyugtalanítónak nevezte a felmérések azon eredményét is,

137 Csernohorszky Vilmos: Válságban a magyar demokrácia. Nemzetőr, 1990. december-1991. január. 6. A keserűség bár érthető, de egyben jelzi, hogy az ámyalatlan véleményalkotás nemcsak az otthoniak sajátja volt. Tény, hogy az otthoni politikában nemcsak „a damaszkuszi úton” tolakodók (értsd: aki otthon maradt, nem feltétlenül lett kollaboráns) és a másokat eltaposni vágyók tűntek fel.

138 Büky Barna: Nyugtalanító kérdések a taxisblokád után. In: Rendszerváltástól az elitváltásig . A Szabad Európa mikrofonja előtt. Budapest, Méry Ratio, 2013. 181-182.

84