Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)
Tanulmányok - Nagymihály Zoltán: Gondoljuk újra a taxisblokádot!
arra, hogy meg tudjuk nyugtatni mindazokat, akik esetleg attól tartanak, hogy bármilyen hátrányos megkülönböztetés, vagy más egyéb érné őket.” Mindezt még Palotás János sem tartotta szükségesnek: szerinte a kormány televízió nyilvánossága előtt elhangzott ígéretének elégnek kell lennie.129 4. A kormánypárti tüntetés. Az Érdekegyeztető Tanáccsal is összefüggő, és időben egybeeső eseménysor volt az MDF által a kormány védelmében szervezett demonstráció. Ez szinte csak gúny tárgya volt a sajtó döntő részében, amely meghökkentőnek, veszélyesnek és törvénytelennek minősítette a leginkább Lezsák Sándor nevével fémjelezhető demonstrációt. Az uralkodó narratíva szerint mindez éppúgy törvénytelen volt, mint a taxisblokád, hiszen ezt sem jelentették be 72 órával korábban.130 Azok az „apróságok” ismét nem kerültek elő, hogy az MDF - ha nem is 72 órával korábban, de - bejelentette rendezvényét, amelyet a rendőrség tudomásul vett, vagy hogy a taxisok demonstrációjával szemben nem bénította meg a közlekedés éppen nem is létező „rendjét”. A leghatásosabbnak látszó, kórusban ismételt érv az volt a tüntetés ellen, hogy nevetséges és egyben példátlan egy kormány, ráadásul egy áremelés mellett tüntetni.131 A szervezők hangsúlyozták: nem az áremelés, hanem a fenyegetett és szerintük megpuccsolni kívánt kormány mellett álltak ki.132 Az általános narratívával szemben úgy vélem, ezen az alapon és hasonlóan sarkítva, a blokád melletti kiállás is „nevetséges”: viszonylag kevés emberről feltételezhető, hogy örült a forgalom megbénításának, az utazási lehetőségek, a mozgásszabadság nyilvánvaló csorbításának. Míg azonban mindez erkölcsileg a hazugság iránti felháborodással indokolható, éppúgy nem megkérdőjelezhető az MDF-es tüntetők összegyűlése a megválasztott, ám általuk fenyegetettnek érzett kormány mellett. Természetesen a Munkaügyi Minisztérium elé érő Nagymihály Zoltán: Gondoljuk újra a taxisblokádot! 129 A büntetlenséget Antall József néhány órával később a pizsamás interjúban is megerősítette. A törvényt később ugyanakkor nem volt hajlandó benyújtani, arra a magát az eseményekben exponáló Göncz Árpádot kérte fel. In: Osskó: i. m. 262-263. 130 Kertész Péter: „A mkonszenvtüntetést nem a kormány szervezte”. Magyar Nemzet, 1990. 10.29.2. 131 Szilvay Gergely cikke a Konzervatóriumon a De Gaulle melletti szimpátiatüntetést hozta fel példának: Taxisököl, vasököl: a blokád a szabadság és a rend arculcsapása volt. Konzervatórium, 2010. 10.28. http://konzervatorium.blog.hu/2010/10/28/taxisb- lokad_a_szabadsag_es_a_rend_arculcsapasa (Utolsó letöltés: 2015. november 25.) 132 Az Érdekegyeztető Tanács ülésén egyébként maga Bőd Péter Ákos is elkövette a hibát, hogy úgy fogalmazott: „igen ritka, amikor egy áremelés mellett van szimpátiatüntetés”. 81
