Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)
Interjúk - „Egy szenvedélyes monológ”
TAXISBLOKÁD I. nem is kifogásolható álláspont. Van, akinek ez a perspektívája. Az emberek nagy többsége egyébként ilyen.- Horváth Pállal, a taxisok akkori képviselőjével, szóvivőjével is / beszélgettünk, ő eléggé rossz szájízzel gondolt vissza erre az adásra, ügy érezte, hogy Ön nem hagyta szóhoz jutni a taxisokat, sőt még a mikrofonját is kikapcsolták.- Horváth kétszer szólalt meg. Egyszer alaposan elmondta a magáét, majd még egyszer hozzászólt. A politikusok tulajdonképpen elvitték az időt. Akkor, az adás alatt én úgy éreztem, a taxisok elmondhatták, amit akartak. A taxisok nem kezdtek el politizálni. Hogy lekapcsolták a mikrofont? Ezt nem hinném. Folyamatosan soha nincs egy adásban sem az összes mikrofon egyszerre bekeverve, hiszen akkor minden közbeszólás, „privát lefety” is behallatszódna. Itt inkább arról volt szó, hogy a többiek profibbak, agresz- szívebbek voltak. Azt kellene megkérdezni Horváth Páltól, hogy azon kívül, amit elmondott, mi az, ami nem hangzott el, és fontosnak tartotta volna, hogy elhangozzék.- Úgy tudom, hogy az adás után többen Önnek estek, hogy a taxisoldal nem jutott eléggé szóhoz.- Valóban voltak indulatok velem és az adással szemben utána, a taxisok ellenségüknek tituláltak, és a kollégák egy része is a taxisokkal értett egyet. De az adás szövegét újra elolvasva mindent ugyanúgy csinálnék, nincs lelkiismeret furdalásom.- Egy korábbi interjújában már említette, hogy az Ablaknak az a stábja, amelyik az országos közvetítésekben kellő rutinnal bírt, a taxisblokád további napjaiban nem kapott feladatokat, hanem sokkal inkább a Pálfy G. István-féle Híradó vette át a tájékoztatást. Említi azt is, hogy a Híradó munkájában nagyon sok hibát érzékelt. Ez felfogásbeli különbségből adódott?- Megítélésem szerint a Híradó nem a közszolgálatiság erkölcsi és szakmai követelményei szerint dolgozott. Egyoldalú volt. Előfordult, hogy a helyszíni tudósító a megszólaltatottakat durván letorkollta. Ez nem megengedhető. Az is baj volt, hogy nem nagyon ismerték az érdekegyeztetésben résztvevő személyeket, ami esetenként nagyon sutává tette a közvetítést. Az az igazság, hogy az élő közvetítés más típusú képességeket, rutint igényel, mint az, hogy felveszek másfél percet, és a felvétel később adásba megy. A gyakorlatlanság nagyon kitűnt. Egy ilyen éles szituációban nem profikat használni szerintem luxus volt. Pálfy G. István azt gondolhatta, hogy a Híradóval 268
