Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)
Interjúk - „Senki nem volt hős”
Túrós András megnyugtatni a kormány illetékeseit is, hogy mi is szerzünk információkat, és a visszajelzéseink alapján egy III/III-assal sem találkoztunk. Kértük, hogy a titkosszolgálatokon keresztül is szerezzenek információt. Egyszerűen valóban a taxisok voltak a szervezők. Horváth Pál, a taxisok vezetője is be lett hívva hozzánk a törzsbe, vele voltunk kapcsolatban, őt tájékoztattuk, az elképzeléseket, a rendőrségi beavatkozással kapcsolatos alternatívákat neki elmondtuk, ő ezekkel tisztában volt. Tudatosan tettük ezt, hogy felkészüljenek arra, hogy a rendőrség akár bevetésre is kerülhet.- Szabó Győző szemlélete mennyire érvényesült?- Nagyon nehéz helyzetben volt. Kemény dolog a rendőri vezetésnek döntéseket hozni. O meg szeretett volna a miniszterrel kapcsolatba lépni, és onnan valamilyen állásfoglalást kapni.- Ez lassította a döntéseket?- Nem gyorsította. Annyiban bennem partnerre talált, hogy én is nagyon óvatos voltam. Mondtam, hogy ha a rendszerváltozást megcsináltuk vér nélkül, sikerült a magyar rendőrséget a régi rendszerből kisebb vérveszteséggel áthozni az újba, akkor most nem követhetünk el nagy hibát.- Említette, hogy az országos rendőrfőkapitányi pozíciót egy civil kapta meg, mint ahogy Horváth Balázs belügyminiszter kapcsán is azt érzékelem az Ön mondandójából, hogy nem feltétlenül a legmegfelelőbb embernek tartotta az események tükrében. Én úgy érzékelem, hogy Ön egyfajta tétlenségre volt kényszerítve. Azzal együtt, hogy a szakértői feladatok, az érdemi munka tulajdonképpen továbbra is Önnél maradt, emellett volt Ön fölött két olyan személy, aki szintén csak fölfelé próbált nézni, de legfölülről se érkezett világos iránymutatás.- A minisztériumi vezetéssel kapcsolatban, az Antall-kormány belügyminisztereit összevetve annyit mondanék: láttam egy határozott, kitűnő vezetői tapasztalatokkal rendelkező egyént, Boross Pétert, és egy jó szándékú - nem azt mondom, hogy határozatlan -, de különösebb vezetői tapasztalatokkal nem rendelkező Horváth Balázst. Az előző rendszerben a belügyminiszter maga volt a jogszabály, a törvény. A rendőrök megszokták, hogy a szabályzat, meg a jogszabályok szerint a miniszter az Atyaisten. Ebben az esetben ez a határozott iránymutatás elmaradt: nem volt fölöttünk senki, aki ezekben a kérdésekben közvetített volna a kormánynak, vagy a kormány igényeit, elképzeléseit felénk. Látható egyébként, hogy mindkét vezető más területen kamatoztatta a képességeit. Szabó Győző is a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese lett. A rendőrök hozzászoktak, hogy a felettesüknek van 255
