Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)
Interjúk - „Senki nem volt hős”
TAXISBLOKÁD I. elmulasztása bűncselekményét. A köztársasági elnök minket és a blokádban résztvevőket is eljárási kegyelemben részesített, mert ők is elkövették a közlekedés akadályoztatása miatti bűncselekményt. Akkor nem kellett senki ellen büntetőeljárást indítani, és azt gondolom, hogy ez helyes döntés volt.- Jól értem, hogy a budapesti rendőrfőkapitány a sajtószerepléseivel hamisan sugallta, hogy ő volt a garanciája annak, hogy ne történjen erőszak?- Barna Sándorral mindketten megyei főkapitányok voltunk 1988 előtt, ráadásul viszonylag egykorúak vagyunk. Én Borsod, ő Csongrád megyei főkapitány volt. Engem Németh Miklós és Horváth István kiemelt, elhoztak országos főkapitánynak, belügyminiszter-helyettesnek. Amikor a budapesti főkapitányság élén váltásra került sor, volt öt jelölt, én azonban nem vettem őket figyelembe, mondtam, hogy nekem van egy társam, akivel együtt ültem a megyei főkapitányi értekezleteken, a Csongrád megyei Barna Sándor, és én őt szeretném itt látni. A budapesti főkapitányságon frissíteni kell. Nagy vita után „árukapcsolással” sikerült felhoznom Barnát, azaz egyik államtitkár személyi javaslatát elfogadtam, és kineveztem az illetőt a Dunántúlon valamelyik megyei főkapitánynak. Ebből tehát következik, hogy közöttünk nem csak szakmai, hanem emberi kapcsolat is volt. Kezdetben utóbbi is kitűnő volt. Barna Sándor az 1990-es önkormányzati választások idején jó kapcsolatot alakított ki Demszky vei, aki érthető módon nagyon gyorsan bekapcsolta. Lehet látni, hogy amikor Barnát menesztették - nem azonnal, hanem egy évre rá, 1991-ben -, akkor Demszky és Göncz Árpád elnök úr vették a szárnyaik alá, és mindketten tanácsadóként alkalmazták. Visszatérve a taxisblokád idejére, Barnának nem volt önálló intézkedési hatásköre, mert rátelepültünk. Nem fékezett, nem gyorsított az eseményeken. Ott mulasztottunk, főleg Szabó Győző, hogy nem tiltottuk meg, hogy nyilatkozzon. Ő kommunikált, nyilatkozott a sajtónak, a Híradónak. Ezt a részét szabadon hagytuk, és ez okozott zavart. A rendőrség és a belügy kommunikációs tevékenysége nem volt rendesen szabályozva. Barna azt a látszatot keltette, hogy ő szembe menetel a kormánnyal, az ORFK-val. Volt ez az ominózus kijelentése, hogy ő megtagadja a parancsot, és nem hajlandó lövetni. Akkor mondtuk neki, aznap, vagy azt követően, hogy akkor köszönjük szépen, most menjen el pihenni, és megtiltottuk neki, hogy a továbbiakban részt vegyen az eseményekben. Nyilvánosság előtt beszélt olyan utasításról, ami ki sem lett adva. Ki adott ilyen parancsot? Erre én adhattam volna, vagy Szabó Győző. Még a miniszter sem tud közvetlenül ilyen utasítást adni, mert 250
