Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)
Interjúk - „Helyzet volt”
Horváth Pál mentem oda hozzá, akkor már szinte meg sem akart ismerni...- Visszatérve péntek estére. Mintha formálódott volna valami megállapodás, legalábbis a sajtóból tűnt ki.- Ez csak a sajtóban jött le. Úgy volt, hogy elkezdték híresztelni - nem mi, hanem a kormány részéről valakik -, hogy megállapodtunk, bontsuk le a blokádot. Jártak is kint a blokádpontokon bőrzakóba öltözött emberek, fölálltak a teherautó platójára, és azt mondták, hogy Horváth Pali megállapodott, menjetek haza. Mindig megkerestek engem: egy csatornán voltunk Budapesten mindenkivel, és folyton cserélgették nekem az akkumulátort. Azonnal továbbítottak mindent. Mondtam, hogy nem igaz, ne üljetek föl senkinek! Kiadták a jelszót, hogy csak akkor lehet bontani blokádot, ha Horváth Pali azt mondja. Amikor mentünk körbe a blokádokon, a vezetők mindegyike megerősítette, amit az elején is mondtak, hogy ha nem úgy állapodok meg, hogy nekik jó legyen, akkor keresztül mennek rajtam az autóval. Ezért volt nagyon kemény a Spenót házban a tárgyalás, ugyanis ott már ki voltunk szorítva, nem mi voltunk a főtárgyalók, hanem a fent nevezett urak, Nagy Sándor, Forgács úr és Palotás. Egy képviselő ülhetett az asztalnál a szervezetektől, a többinek mögötte kellett ülni. Nagyon kemény dolog volt az MDF ellentüntetése. Én úgy hallottam, hogy nagyon komoly pénzt osztogattak nekik. Én szóltam minden taxisnak, hogy senki ne álljon a kocsija mellett. Üljön be mindenki, nyomja le a gombokat, és egy szót se szóljon senkihez. Egyetlen hangos szó nem hangzott el a menet alatt. Pedig végigjöttek, a Bem tértől indultak, és a Spenót háznál lett vége. Elég komoly emberek vezették: Lezsák Sándor, Gyarmati Dezső. Én nagyon-nagyot csalódtam sok olimpiai bajnokban, általam nagyon szeretett emberek jöttek oda, és kiabáltak, hogy taxisterror, meg taxisok haza. Nagyon ocsmány dolgokat. Én kimentem a Spenót házhoz, amikor a menet odaért. Odajött hozzám egy ember, hogy „te szemét kommunista”, és leköpött. „Most jobban érzed magad? - kérdeztem. - Tudod mit? Én itt hagyom ezt a köpést az arcomon - mondtam -, én tisztellek téged annyira, hogy ezt a köpést megköszönjem neked.” Nem láttam még olyan dühös arcot, mint amit ő vágott erre. Az, hogy az egész blokád alatt egyébként egy kődobás nem volt, egy blokád miatti haláleset nem történt, árnyalja a „rabul ejtettük az országot” és hasonló megfogalmazásokat.- A taxisokat képviselő tárgyalók között végig megmaradt az ösz- szhang?- Abszolút, máig is. Még ma is tartjuk a kapcsolatot. 241
