Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)
Tanulmányok - Szekér Nóra: Rendkívüli Átmeneti állapot
TAXISBLOKAD I kérünk, hogy állítsák vissza a benzin árát. Ez nem olyan bonyolult. Azt kéri az apám, hogy vigyék le a benzin árát az eredetire, a benzin kifogyásától meg ne féljenek. Zárják le a benzinkutakat, neki van két biciklije, majd azzal jár.- Gratulálok a kormánynak, fél év alatt sikerült úgy tönkretennie az országot, hogy most se előre, se hátra.- A kormányzat egész magyarkodása oda vezetett, ahova eljutottunk. A tönk szélére jutottunk, mert arra pocsékolták a pénzt, időt, energiát, milyen legyen a címer, újratemessünk-e régen holt politikusokat, ahelyett, hogy a lerombolt KGST-piacok helyett újabbakat találjunk. A blokád felhajtóereje mögött voltak jogos sérelmek, például talán pont a kirekesztettség érzése a pályán kívülre, de ez az erő nem tudta különválasztani a vélt és a valós sérelmeit, nem tudta artikulálni, hogy pontosan mi is fáj neki, és a gondjaiért, bajaiért kit terhel a felelősség. Azt gondolom, hogy ez a sajátossága pontosan a „pályán kívüliségéből” adódott. És nemcsak abban az értelemben volt pályán kívül, hogy nem a demokrácia játékszabálya szerint játszott, hanem abban is, hogy nem volt tisztában azokkal a folyamatokkal, amelyek a rendszerváltozás címén körülötte zajlottak. Nem a blokád követelésének tartalmában nyilvánult ez meg, mert az konkrét és jól körülhatárolt volt: vigyék le a benzin árát, hanem e követelés mögötti hosszú távú cél bizonytalanságában. A taxisblokád nagy kérdése, hogy a társadalom lázadó részének ezt az elemi erővel felszínre törő elégedetlenségét mi motiválta: az ellen a helyzet ellen lázadt, hogy a rendszerváltozás folyamataiban passzivitásra lett kárhoztatva; esetleg az abból adódó frusztráció vitte az utcára, hogy passzivitásában a „pszichológiai kezelése” nem érte el az előző rendszerben megszokott „szintet” ,amely garantált számára egy relatív elégedettséget; a nyugati modellhez való felzárkózással együtt járó piacgazdaság társadalmi vetületei háborították fel; a kormány politikáját ítélte olyan katasztrofálisnak, hogy nem nézhette tovább tétlenül, vagy az áremelések következtében elérkezett a gazdasági kiszolgál tatóságából adódó tűréshatárának széléhez. E tényezők talán mindegyike szerepet játszhatott a blokád kialakulásában. Mindenesetre a tüntetők követeléseiből nem olvasható ki sem egy tudatos szembenállás a fennálló rendszerrel, sem egy alternatív jövőkép. Ebből a szempontból szimbolikusnak is tekinthető, hogy a négy nap kemény és nem kis kockázattal járó küzdelmével egy olyan - a kormány rövidtávú tervei 22
