Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)
Tanulmányok - Szekér Nóra: Rendkívüli Átmeneti állapot
TAXISBLÜKAD I. kezelésének módszertanát. Ez a módszertan azonban könnyen belesodródott abba a hibába, hogy a tömeg egy olyan külső tényezővé degradálódik, amit csupán kezelni kell. Abban, ahogy a kormány ezt a kommunikációs problémát „nem kezelte”, benne rejlik, hogy a társadalom „kezelésének” függvényében és nem a társadalommal való együttműködésben gondolkodott. Itt azonban fontos hangsúlyozni, hogy nem csupán a kormány hibás attitűdjéről volt szó, ez az ellenzéki pártok politikáját ugyanúgy áthatotta, mint a rendszerváltozás folyamatának jellegét. Ahogy erről föntebb már esett szó, a Kádár-rendszer a társadalom kezelésének igen magas fokáig jutott el. A rendszerváltozás során, a múlt rendszer összeomlásakor és az új politikai élet kereteinek kialakításakor a társadalommal való együttműködés nem érte el azt a szintet, hogy a társadalom kezelésének korábbi hatalomtechnikájával szemben alternatívát jelentsen. A társadalom önszerveződésének hiányában a társadalommal való együttműködés helyett maradt a társadalom kezelése, mint működő politikai gyakorlat. Ez a jelenség tekinthető akár a rendszerváltozás egyik kudarcának is. Véleményem szerint a taxisblokád a rendszerváltozás e „fejlődési rendellenességeiből” fakadó válságtünet volt, amely tünet az esemény minden résztvevőjének reakciójában benne rejlik. „Itt senki nem hős. (...) Ebben az ügyben nincsenek hősök”11 - vonta le következtetését Túrós András, az országos rendőrfőkapitány helyettese munkájának értékelése kapcsán. De ez éppen úgy elmondható a kormány, az ellenzéki pártok, a szakszervezetek, a sajtó szerepvállalásáról, mint a blokádokat állító tüntetőkről. A kormány kommunikációja ugyanúgy visszatükrözi a társadalommal való összehangoltság hiányát, mint az ellenzék reakciója, aki az egész országot lebénító döbbenetben nem lát sokkal többet, mint a kormány megbuktatásának lehetőségét, azt azonban már nem veszi észre, hogy a blokád nemcsak a kormány, hanem annak az új rendszernek a kritikája (és veszélyeztetője), melynek ő is az egyik alapítója és szerves része. De az a jelenség ugyancsak egy súlyos válságtünet, hogy egy áremelésből és egy kommunikációs hibából adódó düh ilyen intenzitással volt képes lebénítani az országot. Egyrészt komoly feszültség és elégedetlenség felhalmozódását sejteti az alig fél éve regnáló rendszerrel szemben, másrészt olyan meglévő, de le nem vezetett tettre - készséget is a felszínre hoz, amely a rendszerváltás folyamatában parlagon hevert, és most azzal a rendszerrel szemben nyilatkozott meg, amelynek az 11 Lásd. Túrós András e könyv számára adott interjúját. 20
