Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)
Interjúk - „Himnusz a hídon”
Lezsák Sándor kell mondjam, én nem értettem egyet, bár nem beszéltem erről. De tartottam attól, hogy ez esetleg felhevít megint újabb hasonló helyzeteket. Szerencsére nem ez történt, ebben tévedtem. Végül kellett ahhoz, hogy valóban nyugalom legyen.- Göncz Árpád kiállása a taxisblokád mellett mennyire lepte meg?- Nagyon fölháborított. Nekem előtte - még a ’80-as években - nem volt rossz kapcsolatom Göncz Árpáddal, de később nem kerestem vele a kapcsolatot. A viselkedése azért nem okozott meglepetést, mert tudtam, hogy kik vannak körülötte. És nyilvánvaló, hogy ha csak egyoldalú információkat kap valaki, az az informátorok hatása alá kerül.- Mi alapján hozta meg a döntést, hogy merte vállalni a tüntetés kockázatát?- A magam döntéseiben az volt a szerencsém, hogy sokfelől kaptam információkat. A frakció részéről, a kormány felől is, a magam tapasztalataiból, szervezetek részéről, hiteles barátaimtól, akikről tudtam, hogy nem csapnak be. Tehát nem éreztem akkora szervezettséget a másik oldalon, ami ellenállhatatlan lett volna. Látszaterő volt ott is. Hogy fegyverrel robbantani fognak, annak a veszélye persze azért fennállt... Attól viszont tartottam, hogyha sokáig tart, akkor nagy baj lesz. Nem lehetett tudni, hogyan reagálnak a követségek, azok a külpolitikai erőterek, amelyek gyorsan színt váltottak, vagy színt vallottak. Az is kétséges volt, hogy az emberek meddig bírják ezt a feszültséget. Ezért súgta talán a Jóisten azt, hogy azonnal tüntetést kell szervezni, erőt kell felmutatni. Mert ha ez sokáig tart, akkor nagy baj van, akkor megszerveződnek. Később meg is erősödtek. Az addig alvó szervezeteket sikerült fölébreszteniük a következő választásokra. (Az interjút készítette: Szekér Nóra) 207
