Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)
Interjúk - „Himnusz a hídon”
TAXISBLOKAD I. Ketten válaszoltak. Pedig az MDF kampányfőnöke voltam, és valami közöm volt ahhoz, hogy megnyertük a választást. A sikernek sok gazdája van, a kudarcnak nyilván én lettem volna az oka. A két válaszoló ember közül az egyik éppen Antall miniszterelnök úr volt. Becsületére legyen mondva, utána havonta küldött a népfőiskola számlájára egy tisztes összeget.- Alaposan átnéztük a taxisblokád utáni frakcióülések anyagát, és meglepődve tapasztaltuk, hogy nem találtuk nyomát annak, hogy a történtekkel komolyan foglalkoztak volna. Nem is történt meg az értékelés? Volt-e erre szándék akár az MDF, akár a kormány, akár a frakció részéről?- Ennek az lehet az oka, hogy a frakcióvezetés minden bizonnyal szé- gyellte a tehetetlenségét. Szégyell te, hogy volt egy demonstráció, amit ellenzett. Mit tárgyaljon azon, ami az ő kudarcát bizonyítja. Inkább elhallgatta, nem foglalkozott vele. A kormány sem tárgyalta, mert mindenki a másikra mutogatott, meg azzal védekezett, hogy ha Antall itt van, akkor biztosan másképpen történik minden. Nagy baj volt, hogy nem volt vezetője igazán a kormánynak. Boross Péter akkor került be. Nem ismertem olyan különösebben előtte, de az nagyon rokonszenves volt, ahogy két-három telefonon keresztül érzékelhető volt a higgadtsága, és az, hogy átlátta a történteket. Nem mondta, hogy szervezkedni kell, hanem rám hagyta. Azzal segített, hogy nem ellenezte. Bár akkor engem már nem érdekelt volna az ő ellenzése sem. Azt érzékeltem az utca hangulatából, hogy ha tehetedenkedünk, akkor egy puccsal elsodornak bennünket. Nagyon becsülöm Kecskés Lacit, meg azokat az embereket, akik a háttérből segítettek: Bégány Attilát, Dénes Jánost, Gyarmati Dezsőt, Fekete Gyulát, és másokat. Egyébként Gyarmati Dezső volt az, akiért megküzdöttem, hogy az országos képviselőlistára rákerüljön befutó helyre. Gyarmati aktívan részt vett a munkában, sok sportolót szervezett be az MDF-be. Én bíztam bennük, mert egy sportoló ember igazán megdolgozik a sikereiért. A választási győzelmet követő napon, hétfőn délelőtt jött Dezső - aki utolsóként jutott be a listáról -, és hozott egy nagy cekkert, amiben összegyűrt újságpapírok voltak. „Nagyon boldog vagyok, és hoztam neked valamit, de máris megyek, nehogy visszavegyem. Majd otthon bontsd ki!” - mondta. Alig vártam, hogy elmenjen, elkezdtem kicsomagolni. Újabb és újabb csomag újságpapírt találtam benne. Végén az utolsó csomagot kigöngyölve, találtam az ’56-os olimpiai aranyérmét. Ezt adta nekem. „A legkedvesebbet adom neked - mondta később mert a legnagyobb elégtételt kaptam tőled, tőletek...” 204
