Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)
Interjúk - „Himnusz a hídon”
TAXISBLOKAD I. Amit én kaptam attól az asszonytól! Szinte egy levegővétellel elmondta a magáét. Hogy nem szégyelljük magunkat, el akar menni munkába, de nem tud, a feje tetején áll a város, nem jár a villamos, se a busz. „És mit csinálnak maguk? Mit csinál most az MDF?” „Ne haragudjon, de maga mit csinál?” - kérdeztem. „Velem kiabál, amikor mi dolgozunk, és - kínomban ez villant belém szervezzük az ellentüntetést?” „Milyen ellentüntetést?” „Azokat az embereket próbáljuk mozgósítani, akik mint maga, föl vannak háborodva, akik rendet, nyugalmat, biztonságot akarnak, azokat kell most együvé szervezni. Az emberek egy része - mondtam - most otthon ül, és dühöngve azt nézi, hogy mi történik, aztán felhívja az MDF-et, és engem szid le.” Rögtön más lett a hangja, és azt mondta: „Mit tudok én csinálni?” „Van telefonja?” „Arról beszélek.” „Vannak barátai?” „Vannak” - de ekkor a hangja már sze- lídebb volt. „Akkor hívja őket! Délelőtt 11 órakor tüntetés lesz a Parlament előtt” - mondtam nagy bátran. „Ott kellene lenni minél több embernek. Kőbányán már szervezkednek.” „Újpest elég messze van, de majd begyalogolunk” -jött a válasz. Amikor letettem a telefont, kezdtem gondolkodni, hogy „mit is tettem”. Elővettem a kőbányai címlistát, aztán a többit, egy erős feketekávéval odaültem a telefonhoz, és Zoltánékkal telefonos tüntetésszervezők lettünk. Végül is 3-400 ember összegyűlt a Kossuth téren, a Parlament előtt szombat délelőtt. El kellett mondani, hogy tulajdonképpen a kormány a helyén van. Holott nem volt a helyén... A frakció is kétségbeesetten - hogy is mondjam - tanácskozott, hogy mit lehet csinálni. Volt, aki bement a TV-be, de nem igazán kapott szót, ellenségesen álltak hozzánk. A tüntetésen többen is beszéltek, és kihirdettük, hogy vasárnapra nagy demonstrációt szervezünk. Osztogattunk kis szórólapokat is. Kora délután aztán jöttek a frakciótól, hogy mit beszélek én tüntetésről, a frakció nem járul hozzá, én ezt az MDF nevében nem szervezhetem, és egyébként is, bemondta a rádió, hogy nincs engedélyünk. Ekkor szóltam Kecskés Lacinak, hogy jöjjön már be, és kérjük az IDF nevében az engedélyt, majd beszéltem telefonon az országos rendőrfőkapitánnyal, Szabó Győzővel. O nagyon korrekt volt. Mondta, hogy semmi akadálya, megvan az engedély, csak egy papír kell. Menjen be az IDF vezetője. Még annyit kérdezett Szabó Győző, hogy én vállalom-e a tüntetésért a felelősséget, ott vagyok-e mögötte. Mondtam, hogy igen. Tulajdonképpen ennek a tüntetésnek az előkészületeivel telt el a szombat. A frakciótól közben kaptam a tiltó üzeneteket, de visszaüzentem, hogy úgy döntenek, ahogy akarnak, én az MDF-et képviselem, és döntöttem: lesz ellentüntetés vasárnap. Sőt, az foglalkoztatott, hogy utána mi lesz. Ezért már szombaton kezdtünk 198
