Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)
Interjúk - „Himnusz a hídon”
Lezsák Sándor Elmesélte, hogy Debrecenből is jött egy telefon hozzá, még reggel - amikor még nem jelentették be az áremelést! -, és kérdezgették, hogy hogyan gondolkodik az Antall-kormányról. Lehet, hogy ez véletlen, de tény, hogy ő ezt a telefont is összekapcsolta a későbbiekkel, mert aztán délután többen is hívták, hogy menjen velük, mert elegük van Antaliból. S olyanok is, akik addig nem törődtek a politikával, lázasan mondták, hogy elegük van. „Magas lesz a benzin ára, mi lesz velünk, meg különben is, takarodjanak” - ehhez hasonló mondatok adták meg az alaphangot. O pedig azért jött hozzám, hogy csináljunk valamit, mert ebből nagy zavar lesz. Megköszöntem neki, visszamentem az elnökségi ülésre, ahol beszámoltam a hallottakról. Kicsit ugyan kétkedve fogadták, de azért a feszültség az elnökségi tagokon is érezhető volt. Nemsokára vége lett az ülésnek azzal, hogy nekünk most semmi dolgunk nincsen, a frakciónak és a kormánynak kell csillapítani az indulatokat. Engem idegesített ez, zavart a tétlenség. Elég sokáig benn is maradtam, de aztán végül a feleségemmel úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk Lakitelekre. Az utcán nyüzsögtek az emberek. Már érződött valamifajta lázas állapot. Kecskeméten a Budai kapu előtt pedig egy hosszú autósor fogadott, és nem engedtek tovább senkit. Ott már este leállították a forgalmat. Többen kiszálltak, én is, hogy talán baleset történt? A közelben lévők felismertek, de semmi ellenségeskedés vagy rosszindulat nem fogadott. Végigfutott a hír, hogy a taxisok megállították a forgalmat. Nem tudtuk, mikor mehetünk tovább. Várakoztunk vagy fél órát, majd kikerülve a várost, még a repülőteret is, dűlőu- takon jutottunk haza késő éjszaka. Hallgattuk reggel a rádiót, hogy blokád van, a taxisok megbénították a forgalmat. Először kocsiba ültem, hogy felmegyek Pestre, de Kecskemét alatt, a repülőtér előtt hosszú sor volt, láttam, hogy nem lehet tovább menni. Visszamentem Lakitelekre, Tábori Kálmán tanító barátomhoz telefonálni - nekünk akkor még nem volt telefonunk. Felhívtam a belügyminisztert, Horváth Balázst, hogy mi történik. „Neked itt a helyed most Pesten! Küldök érted egy helikoptert!” - mondta. Ez már 11 óra tájban volt. Kora délutánra ígérte, majd hozzátette: egy helybéli rendőr jön majd a lakásomra, aki közli, hogy mikor érkezik a helikopter. Hazamentem, összecsomagoltam, egy válltáskába tettem néhány szükséges holmit.- Szorongott, vagy inkább dühös volt?- Egyik sem. Inkább az zavart, hogy nem látok tisztán. Aggasztott, hogy ott kellene lennem, mert olyan helyzet van, amikor mozgósítani kell, meg rendet csinálni. Sajnáltam Balázst is, hogy egyedül van. A lényeg az, hogy jött egy rendőrautó, és közölte, hogy a belügyminiszter úr üzeni, hogy 195
