Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)
Interjúk - „A sajtónak minimum miniszterek kellettek”
László Balázs a taxisokat rávenni arra, hogy vonuljanak le a hidakról, és a kormány garantálja, hogy ezt követően azonnal érdemi tárgyalásba kezd velük. Mintha elfogadni látszottak volna azt az érvet, hogy egy jogállamban nem engedhető meg, hogy az embereket szabad mozgásukban akadályozzák. Garantálta, hogy a tárgyalások folytatódnak, de a blokádokat azonnal fel kell számolniuk. Amikor ezt sikerült elfogadtatnia a taxisok tárgyaló küldöttségével, akkor jött a hír, hogy a televízióban fél óra múlva beszélni fog Göncz Árpád. Erre a hírre azonnal felfüggesztették a tárgyalást, majd lényegében győztesnek érezvén magukat, többé nem alkudoztak.- Ismert, hogy Horváth Balázs először úgy nyilatkozott, hogy a kormány minden törvényes eszközzel megpróbálja helyreállítani a hidakon a rendet, de erre az Ön által is említett okok miatt mégsem került sor. Mint kormányszóvivőt, mennyire állította ez a változás nehéz helyzet elé?- Egy ilyen kiszámíthatatlan és szinte percről percre változó, kényes helyzetben, talán szerencsémre is, a kormányszóvivő mellőzhető volt, mert a sajtónak minimum miniszterek kellettek. Közvetlenül hozzájuk fordultak. Sem Horváth Balázs, sem mások, a legjobb emlékezetem szerint, nem bíztak meg semmilyen szóbeli vagy írásbeli megnyilatkozással. Nem is lett volna értelme, mert olyan gyorsan változott a helyzet. Nemigen volt alkalom vagy mód közlemények kiadására. A miniszterek nyilvánultak meg, legtöbbször nem is a parlamentben, hanem abban a bizonyos Spenót házban, ahol a tárgyalások folytak. A miniszteriális megbeszélések, valamint a koalíciós pártok vezetőivel való egyeztetések jó része pedig a Fehér Házban, vagyis a Képviselői Irodaházban zajlott.- Horváth Balázs mennyire tudott helyt állni, mennyire tudta irányítani a kormányt?- A kormányülések zaklatott, szorongó, ideges hangulatban folytak. Horváth Balázs igyekezett mederben tartani az üléseket, de olyan zaklatott volt a légkör, hogy lényegében három-négy, a témában legilletékesebb, az ipari, a pénzügyi és a munkaügyi miniszter vitte a szót. A többiek inkább csak imitt-amott szóltak bele. A pénzügyminiszter hajlott inkább a kompromisszumra, Bőd Péter Ákos és Szabó Tamás igyekezett erélyesebben, keményebben kitartani. Magukon a tárgyalásokon én nem voltam jelen. Az események alakulásával - főleg a köztársasági elnök beavatkozása után - kénytelen volt mindenki a kompromisszumkészség felé mozdulni. Ebben valószínűleg döntő befolyással bírt Antall József is, aki tudomásom szerint a megegyezés felé terelte az eseményeket. Az volt a benyomásom, hogy miután 191
