Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)
Interjúk - „Felemelkedés és kijózanodás”
Kodolányi Gyula az alelnöke. Azt gondolom, hogy kommunikáció terén sokat lépünk előre a blokád utáni két évben.- A taxisblokád végső mérlegét hogyan vonná meg?- A rendszerváltás első éveiben mindenki iskolát járt ki, a szerepek kipróbálásának vészesen komoly iskoláját. Mi a jogköre a köztársasági elnöknek és egy rendőrkapitánynak? Mire való egy televízió? Mik a jogai és kötelességei egy TV-elnöknek? Bukdácsoltunk sokat, nagy csaták folytak. Összességében ennek az egész krízisnek, ennek a katarzis sorozatnak a kimenetét véleményem szerint három dolog döntötte el. A kormánykoalíció helytállása, Antall a háttérben, aki a dolgok szellemi irányítását átvette, és végül, a nagy tüntetés, amit Lezsák Sándorék szerveztek meg, és ami mögé oda tudtak állni olyan emberek is, akik nem voltak kormánypártiak. Annak idején mesélte Bőd Péter, hogy micsoda erőt adott neki, hogy hallotta az utcáról, hogy tartson ki. A taxisok és támogatóik erre a nagy létszámú támogató táborra végképp nem számítottak. Sok tízezren vonultak körbe a belvároson, Pesten és Budán, nyugodtan és békésen. Ismét felbukkant a nyugodt erő: az MDF felismerése, hogy a magyar politikai hagyomány - forradalmaink ellenére - ösztönösen a mérsékletet, a középutat keresi, abban találja meg a megoldást. A taxisblokád, mint a nagy drámák általában, katarzissal járt. A magam részéről, ismétlem: pozitívnak tartom végkicsengését, lelki és szellemi hatását. (Az interjút készítette: Szekér Nóra, Nagymihály Zoltán) 183
