Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)
Interjúk - „Felemelkedés és kijózanodás”
TAXISBLOKÁD I. lázadást. Kérdeztem tőle aggódva, mit gondol, merre tart ez a dolog. Rendbe fog jönni - válaszolta széles mosollyal - meglátod, minden rendben lesz. És így történt. Nyilván tudták az amerikai kormányelemzők is, hogy koncepció és valódi vezető nélkül a taxisok szembenállása nem tartható sokáig. A vezető nyugati államférfiak és a diplomaták tehát nagyon hamar felfogták, amit a magyar társadalom csak lassabban, nagyon sokan csak az események lefolyása után: ebből nagyon súlyos tragédia lehetett volna, anarchia és polgárháború, és éppen a rendszerváltozás mintaországában. Ezt a végén nyilván a taxisok közül is sokan felismerték, csakúgy, mint a velünk szembenálló politikai körökből. El tudom képzelni, hogy a velünk ellentétes politikai körökben is sokan felismerték, hogy a helyzet egyre anarchikusabbá kezd válni a barikádoknál, blokádoknál. Feltűntek szélsőséges utcai elemek is, és ilyen helyzetben már bármi megtörténhet. Kiderült, hogy a második lépést a taxis vezetők nem tudták. A velük tárgyaló minisztereink is konstatálták, hogy egy gondolatot ismételgetnek: vonják vissza az áremelést. Nem voltak felkészülve arra, hogy egy tárgyaláson hogyan lehet eredményt elérni, politikai háttértanácsadóik - bárkik voltak azok - fokozatosan elszivárogtak mellőlük. A blokád kicsúszhatott volna mindenféle kontroll alól, miközben a lakosság spontán hangulata is a taxisok ellen fordult az idő haladtával.- Hogyan jellemezné a kormány lelkiállapotát a blokád napjaiban?- A kormányoldalon mindenki tisztában volt az események baljós sugallataival, de nem voltunk pánikban. Antall kiváltképp nem. O a kórházból kísérte figyelemmel az eseményeket. Látták azt, hogy a taxisok kezdenek kifáradni, nem tudnak eredményt elérni, és ez egyre kínosabb a számukra. Gyakorlatilag azt a pillanatot kellett eltalálni a tárgyalásokban, amikor már érzik azt, hogy jó volna megegyezni. A kormányban azzal mindenki egyetértett, hogy nem szabad visszavonni az intézkedést, de kompromisszumot lehet kötni, kompenzációk és egyéb kiegészítő intézkedések formájában. A megegyezés előfeltétele részünkről a blokád megnyitása kellett, hogy legyen. Nem volt kétséges, és Antall el is mondta mindezt az Osskó-könyv- ben, de a pizsamás interjúban is, hogy nagyon komoly kommunikációs hibák történtek. Az intézkedésnek sem a bejelentése, sem a bevezetése nem volt átgondolva. Nem folyt egyeztetés a frakcióval és a koalíciós partnerekkel sem. Az események katartikus hatására azonban a kormánykoalíció, annak pártjai és választói összezártak, mondhatni újra egymásra találtak, s ennek hosszabb távon is jótékony hatása lett. Amikor aztán a következő év januárjában bejelentettek egy egészen nagy áremelés-csomagot, azt 174
