Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)
Interjúk - „Felemelkedés és kijózanodás”
Kodolányi Gyula másik főszereplő, Antall pedig nem figyelt eléggé oda. Fáradt volt az amerikai úttól, és beteg, neki sokkal inkább az járhatott a fejében, hogy be kell vonulnia a kórházba, ahol operálni fogják. Véleményem szerint nem lett volna szabad engednie, hogy ez a fontos kérdés akkor, az operációja előtt napirendre kerüljön. Nyugodtan lehetett volna várni egy hetet a benzinár-emeléssel, ha már addig elhúzódott. Antalit én óriási tehetségű államférfinak tartom, de mindenkinek vannak kihagyásai, gyengébb pillanatai. Azt gondolom, hogy közeledő operációja már elvonta a figyelmét a késő esti kormányülés-vitától. Az is lehet, hogy Antall az áremeléssel gesztust, egy pillanatnyi engedményt akart tenni Rabárnak, aki egyelőre lebegtette a lemondását. Ide tartozik még egy kevéssé ismert fontos esemény. Antall az október 23-i országházi ünnepség után nem azonnal vonult be a kórházba. Az irodájában gyűlt össze vele egy maroknyi bizalmasa - a hazalátogató Lámfalussy Sándor, a gazdasági főtanácsadó Hieronymi Ottó, Forrai István kabinetfőnök és jómagam. Oda vártuk még Matolcsy Györgyöt, a Miniszterelnökség gazdaságpolitikai államtitkárát és Rabár Ferencet. Antall azt remélte, hogy Lámfalussy Sándor oldani tudja majd kettejük ellentétét, és az egész makrogazdasági vitát a kormányon belül. Matolcsy eljött - és Rabár Ferenc nem! E történet fényében ki-ki elképzelheti, hogyan vélekedhetett Rabár ekkor a maga miniszteri jövőjéről - és hogyan a rugalmas, de rátarti Antall. A válság tárgyalásos kezelésében ezután Antall egyre inkább Bőd Pétert és Szabó Tamást tolta előtérbe - amelyen 1998-ban némileg méltatlankodott a magát árokharcosnak leíró, békekereső Rabár, aki a blokád megoldását nyilván a saját lelkiismereti ügyének tekintette.- Mennyire volt köztudott a kormányon belül Antall József betegsége?- Antall rendkívül szemérmes ember volt. O a betegségéről nem szívesen beszélt, sem akkor, sem később. Amerikai delegációnkban terjedt el először a hír, és amikor egyszer kettesben maradtunk Amerikában, nekem is említette fájdalmait és közelgő operációját. Ezek a hetek valóban drámaian teltek már a taxisblokád előtt is. Elindulásunk előtti napon zajlottak le az ön- kormányzati választások. Az eredmény rendkívül lehangolta Antalit, levert volt a repülőtéri indulás előtt, de aztán az út nagyon feldobta őt. Az amerikai fogadtatás, mint láttuk, felemelő és páratlanul sikeres volt. Más kérdés - és ez újabb ütés volt Antalinak - hogy a magyar sajtó ezzel a diadalmenettel alig foglalkozott, mert a posztkommunista sajtó 1990-ben a kormánysikerekről egyáltalán nem adott hírt. A tárgyilagos tájékoztatásnak a minimumát sem érte el. Gyakorlatilag „negyedik” hatalmi ágból elsővé igyekezett avanzsálni, 167
