Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)
Interjúk - „Felemelkedés és kijózanodás”
Kodolányi Gyula az épületben Kossuth szobrát. Nagy szeretettel fogadtak bennünket az amerikai magyarok a washingtoni Kossuth Házban és Los Angelesben is, egy több száz fős díszvacsorán, amelyet Szörényi Éva és a Szabadságharcos Szövetség szervezett. Antall másnap beszédet mondott a Mindszenty-szobomál. Kaliforniába az elnök flottájába tartozó különleges DC-9-es gépen repültünk át, és meglátogattuk Reagan elnököt is, aki az Elnöki Könyvtárában székelt Hollywoodban. Kifejeztük, mennyire tiszteljük őt a hidegháború befejezéséhez és a rendszerváltozáshoz vezető merész, sorsdöntő lépéseiért. Jó hangulatú beszélgetés volt ez is. Ezen az úton néhány fontos miniszteren kívül, mint például Mádl Ferenc, Kádár Béla, Jeszenszky Géza Surányi György MNB-elnök is velünk utazott, de egy incidens bonyolultabbá tette a helyzetet. Surányi ugyanis az út előtt tett egy nyilatkozatot a sajtónak arról, hogy milyen gazdaságpolitikát kellene folytatnia az Antall-kormánynak. Antall ezen felbőszült, és úgy döntött, hogy az ő társaságában Surányi nem vehet részt semmilyen hivatalos tárgyaláson. Antall rendkívül határozott és kemény volt az ilyen dolgokban. Ezt érdemes megemlítenünk, mert jelzik, milyen komolyak voltak a gazdaságpolitikai ellentétek az egész társadalomban, az értelmiségben és a politikusok között. De a kormányon belül is, s éppen ezek az ellentétek is szerepet játszottak az egy héttel későbbi taxisblokádhoz vezető úton, és ezért ki kell térnem rájuk. El kellett mindezt legalább röviden mondanom, hogy érzékeltessem azokat a viharzó hangulatváltásokat, amelyeket átéltünk a taxisblokád előtt.- A benzinár-emelés témája miért, hogyan merült fel?- Rabár Ferenc pénzügyminiszter - Surányihoz hasonlóan, de más kiindulásból - lényegében sokkterápiát akart bevezetni a gazdaság helyre- állításához, de sem Antall, sem senki más a miniszterek között nem akarta ezt. Rabár szeretett volna gazdasági csúcsminiszter lenni, de Antall ilyet nem volt hajlandó kinevezni. Kétségtelen azonban, a pénzügyi tárcának volt e téren a legmagasabb a prioritása. Akkoriban csúcsosodott ki ez a dráma is Rabár ambíciói és helyzetfelmérése körül. O már október elején tárgyalt Washingtonban az IMF-nél. Az IMF a vártnál sokkal szigorúbb feltételeket ismertetett vele az adósságtörlesztés ügyében. Hazajövet Rabár október 8-án bizalmas, hosszú ultimátumszerű levelet írt Antalinak a gazdasági helyzet kezeléséről, lényegében teljhatalmat követelve egy sokkterápiához - amit ő nem nevezett annak. Személyes megérzésem az, ami nyilván a kollégáimmal folytatott beszélgetések során kristályosodott ki, hogy ő gyakorlatilag akkor eldöntötte, hogy a feltételeket csak fájdalmas, drámai lépésekkel 165
