Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)
Interjúk - „Kezelhetetlen örvénylés”
volt megtervezve, hogy abból a lehető legnagyobb konfliktus keletkezzen. Az államigazgatásban majdnem mindenki mindent megtett ennek érdekében - részben tudatlanságból, részben gazemberségből. Hogy kik és hogyan koordinálták magán a kormányzaton belül ezeket a diverziós cselekményeket, azt nagyon nehéz megmondani. Ennek hátterét azonban talán meg lehet világítani. A magyar államigazgatás, különösen a gazdasági ügyekben illetékes államigazgatás az azt megelőző húsz évben abszolút az SZDSZ szellemében nevelkedett. Bár a párt formálisan csak 1988-ban jött létre, de az a szellemiség, amit magáénak vallott, már sokkal előbb érzékelhető volt. 1969 és 1973 között a Tolbuchin kőrútról nyíló, Dimitrov téri Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem hallgatójaként volt szerencsém megtapasztalni, hogy egyfelől a legostobább sztálinizmus, másfelől a legszélsőségesebb ultraliberalizmus hogyan lengte be az egyetemi légkört. Akkor kapott Nobel-díjat Milton Friedman, akkor indult útjára a neoliberális irányzat. A ’70-es évektől tehát a magyar értelmiségi, különösen az államigazgatási elit ebben a szellemben nevelkedett, és ahhoz kétségbeesetten ragaszkodott is; eleve úgy volt kondicionálva, hogy reflexből hülyeségnek és/vagy gazemberségnek tartotta azt, ami egy kicsit is eltért a liberális zsinórmértéktől. Zseniálisan meg volt szerkesztve, hogy ha megszűnik a szovjet szocializmus, akkor csak az SZDSZ-es liberális kapitalizmus léphet a helyére. Ebből is adódott, hogy másfél millió ember szimpatizált velük, kis híján a legerősebb párt lett az első választásokon. A fent említett „kettős provokáció” másik eleme pedig nagy valószínűséggel egy tudatos politikai-hatalmi provokáció, ahol az áremelés miatti elégedetlenséget a lehető legprofesszionálisabb módon kihasználták. Ez nem bizonyítható, nem fog pontosan kiderülni, noha érzékelhető volt azokban a napokban. Csak érdekes módon szigorúan tilos volt utána eredni azoknak a kutatásoknak, amik azt tisztázták volna, hogy ez a bizonyos hálózat hogyan működött. Az egész ügy „hálózati” része tehát sosem fog kiderülni, ez éppen az akció professzionalitásából fakadt. Nem eresztett sehol a rendszer, egyetlen lék sem keletkezett. Senki nem fecsegett később a működéséről, legfeljebb nagyon halvány szálak mutatkoztak a későbbi vizsgálatok során, amelyek azonban nem alkalmasak az egész ügy értelmezésére. A politikai provokáció konkrét kezeléséhez hozzájárult az is, hogy Antall József kórházban volt, és az irányítás formálisan a belügyminiszter, Horváth Balázs kezében volt, ténylegesen azonban Boross Péter igyekezett azt átvenni. Utóbbi alkatilag is sokkal inkább képes lett volna ennek a koordinálására. Horváth Balázs nagyon kedves, bohém fickó volt, mindenki szerette, de nála Bogár László 149
