Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)
Interjúk - „Kezelhetetlen örvénylés”
Bogár László a legsúlyosabb csalódásnak, mert nem forrásbevonás történt, hanem minden eddiginél brutálisabb forráskivonás, méghozzá azzal, hogy korábban már tudatosan, jó előre eladósították ezeket az országokat, főként Lengyelországot és Magyarországot. Lengyelországnak világhatalmi alkuk keretében adóssága egy részét elengedték. Magyarország esetében viszont Antall Józsefet - onnantól kezdve, hogy 1989 októberében megválasztották az MDF elnökének - és környezetét a globális hatalmi rendszer a lehető legbrutáli- sabb nyomás alá helyezte, jelezve, hogy rendkívül súlyosan megtorol minden olyan kísérletet, amely fel merne vetni bármilyen adósságkönnyítést. Ez a lehető legvészjóslóbb üzenet volt, mert már 1989-ben világossá tette a leendő politikai „establishment” számára, hogy nem sok jóban reménykedhetünk, sokkal inkább azon kell tömi a fejünket, hogy hogyan tudjuk a jelentős romlást megakadályozni. Ha a lényeget fogalmazom meg, akkor azt kell mondanom, hogy valójában a globális tőkestruktúrák egy vér nélküli, harmadik világháborúban legyőzött, kifosztandó térségként, zsákmányként kezeltek minket. Ennek köszönhető, hogy a magyar társadalom legalább 70, de lehet, hogy 80 százaléka ma anyagilag, fizikailag, egészségét, népesedését tekintve rosszabb vagy sokkal rosszabb állapotban van, mint harminc évvel ezelőtt volt. A reálbérek alig magasabbak az 1978-asnál. Ráadásul mintegy 800 ezerrel vagyunk kevesebben az akkorinál. Hirtelen szakadt rá a magyar társadalom többségére annak az átélése, hogy itt nemhogy előbbre jutás nem lesz - anyagi, fizikai, lelki, erkölcsi, szellemi értelemben hanem éppen ellenkezőleg, minden eddiginél brutálisabb süllyedés, amit állandó, minden eddiginél erősebb bizonytalanság is kísér majd. Antall Józseffel formálisan 1988 elejétől ismertük, és tulajdonképpen kölcsönösen nagyra becsültük egymást. Atyai jóbarátom volt valamilyen értelemben, bár sok mindenben vitatkoztunk is. A taxisblokádot követően ő már tudta, hogy innentől kezdve vesszőfutás lesz az egész kormányzás. Tudatában volt annak, hogy teljesen át kell alakítani a stratégiát, mert illúziónak bizonyult, amiben valamennyire még hitt korábban. Ez az időszak Antall József számára kétszeresen is vízválasztó volt. Egyrészt, mert az orvosi vizsgálatok szeptember végén, október elején tették nyilvánvalóvá számára, hogy halálos beteg. Óriási lelki nyomás nehezedett rá, hiszen az életéért küzdött. És valójában miniszterelnökként is - társadalomtörténeti értelemben - ugyanezt kellett tennie. Számunkra, akik a közvetlen környezetében voltunk, minden nap találkoztunk vele, felfoghatatlan volt, hogy ez alatt a kettős nyomás alatt hogy lehet létezni. Hihetetlen önfegyelemmel csinálta végig majdnem az egész ciklust. Emlékszem 139
