Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)
Interjúk - „Antall József jó döntést hozott”
Bod Péter Ákos kockás zakómat fölhúztam, és bementem dolgozni. Ez reggel 7 órakor már nem volt könnyű. Először a minisztériumomba mentem, onnan aztán - mivel a Lánchíd járható volt - a Belügyminisztériumba, ahol a taxisokkal kezdtünk tárgyalni.- Mi volt a kormány koncepciója, elképzelése, hogy meddig enged? Alternatív ajánlatra készültek-e?- Az, hogy vonjuk vissza az áremelést, szóba se jött. És nem etikai vagy tekintélyi okok, hanem a fennálló helyzet miatt. Arra nem lehetett számítani, hogy a világpiaci olajárszint tartósan és érdemben csökkeni fog. Azt pedig nem lehet csinálni, hogy az áremelés körüli huzavonát elölről kezdjük minden alkalommal, amikor feljebb kúszik a világpiaci ár. A pénteki tárgyalást úgy éltem meg, hogy valójában nincs nagyon miről tárgyalni. A taxisok azt mondták, hogy ez a brutális áremelés megöli az ő szakmájukat. Ez alapvető hazugság volt egyébként, mert nem a taxis fizeti a benzint, hanem végső soron az utas. Azt mondhatja a fuvarozó, hogy ha ő nem 10, hanem 15 Ft-ot kér el egy km-ért a megemelkedett költségek miatt (már nem tudom, menynyi volt akkor a tarifa), akkor sok ember, akinek nincs elég pénze, nem fog taxizni, tehát a szolgáltatás iránti kereslet valamilyen mértékben csökken. Abban az időpontban vagy 40 ezer taxis volt az utcákon, ez egy felduzzasztott szakma lett. Ha a taxisoknak kizárólag az a problémájuk, hogy a világpiaci árszintre beállított üzemanyag ennek a szakmának túl drága, akkor a tárgyalás arra való, hogy találjunk valamilyen átmeneti megoldást. Ha ez alapvetően iparági probléma, akkor lehet azt mondani, hogy most mindenki menjen haza, és a kormány megígéri, hogy a taxisoknak a kedvezményes üzemanyag ellátását három napon belül kidolgozza, ahhoz hasonlóan, ahogyan a gazdák sok országban kedvezményesen vásárolhatnak üzemanyagot a traktorjaikhoz. De ezt ők nem akarták. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy nem is nagyon törekednek megállapodni. A helyzetet nem megoldani akarták, hanem gerjeszteni. Azt mondták, hogy a társadalom nevében lépnek fel, ők szolidárisak, és nem fogadnak el ilyen alamizsnát. Hát akkor mi legyen? Ezek szerint nem a taxisokkal, hanem a társadalommal kell tárgyalni... Ekkor jött valahol az a döntés, hogy miután létezett már az Országos Érdekegyeztető Tanács (ÓÉT), legyen a további tárgyalásoknak ez a kerete. Annál is inkább változatni kellett, mert péntek délelőtt már világosan látszott, hogy itt rég nem a benzinárról van szó, messze túlnő a taxis problémán a dolog. Ez már országos ügy volt. A tárgyalás folyamatába most már mások is bekapcsolódtak, így megjelentek a szakszervezetek. Jött az MSZOSZ, tehát a szocialista 125
