Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)
Interjúk - „Antall József jó döntést hozott”
TAXISBLOKAD I azonban szavaztunk. Én itt le lettem szavazva. Azt is tudom, hogy miért. Például a kettővel arrébb ülő Siklós Csaba közlekedési miniszternek, aki jó barátom volt egyébként, már elege volt a filléres vacakolásokból. A kabinettagokat mind nyomasztotta, hogy a büdzsé nagyon ki volt feszítve. A Németh Miklós kormánya által hátrahagyott valutaalapi szerződést az új kormány elfogadta magára nézve kötelezőnek, mert nem is tudott volna mást csinálni: ha visszadobja és egy új szerződést kezd előkészíteni, akkor megszakad a hozzáférése a készenléti hitelhez. A Nemzetközi Valutaalap viszont a finanszírozás fejében 1990 márciusában lényegében kiegyensúlyozott költségvetést várt el arra az évre: a hitelszerződés keretében az éves maximális deficit 10 milliárd forint lehetett. Ezért az év vége felé (ekkor szeptember után voltunk) már lehet látni, hogy egy sereg célra kellene a kormánynak kiadást fordítani, közlekedésre, honvédségre, mezőgazdaságra. Akkor viszont be kell seperni ugyanannyi pénzt valahonnan, mert nem lehet a deficitet elengedni. Azt sem lehetett pontosan tudni, hogy mennyi a hiány, mert ehhez naprakész, nagyon precíz informatikai rendszer kellett volna, ami akkor még nem volt. Igazából ködben kellett vezetnünk. Mindenesetre az áremelés elkerülhetetlenségét mindenki értette, a mértékén vitatkoztunk, és azon, hogy egy vagy két lépésben történjen. Akkor még széles körben létezett hatósági ár, ez is az előző rezsim öröksége. Az üzemanyag ára sok más termékkel együtt ilyen hatósági kategóriába tartozott. Nem a MÓL (akkor még: AFOR), a Shell és a többi forgalmazó cég alakította az árat a kereslet-kínálathoz igazodva. A rendszerváltozás után egyenként iktattuk ki ezeket; mindegyik hatósági ár piacivá tétele külön döntés, egyeztetések és kompromisszumok eredménye volt. A kormányülésen a kérdés tehát az volt, hogy mennyi legyen az emelés. Lépésenként történjen? Most egy emelés, majd január környékén még egy, vagy inkább egy drasztikus döntéssel legyünk túl rajta? Az ár megváltoztatása nem volt olyan egyszerű, mint ma, pláne az üzlet világában, mert egyrészt a hatósági árváltoztatás jogi folyamat, másrészt maga az átárazás technikai oldalról sem egyszerű dolog, hiszen akkor ez még nem elektronikusan történt; mostanság megnyomok egy gombot, akkor ki kellett nyomtatni az árlistát, elküldeni minden AFOR-kúthoz, kézzel egyenként átállítani a számlálókat. Két árhatóság volt akkor, a Pénzügyminisztérium és a szakminisztérium. Én - mint szakminiszter - úgy ítéltem meg, és a szakembereim is ebben erősítettek meg, hogy az egyszeri nagy áremelés túl nagy sokk, és nem csak a lakosságra nézve. Ugyanis ebben a csomagban 118
