Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)
Tanulmányok - Kávássy János Előd: A hézagpótló kompromisszum
TAXISBLOKÁD I. szállítások 222 000 tonna kiesésével 296 000 tonnára, az októberi szállítások 97 000 tonna kieséssel 315 000 tonnára estek. Ezzel egy időben Magyarország 900 000 tonnát vásárolt a világpiacról. Ezen lépéssel múlt héten egyben arra kényszerült, hogy az üzemanyag árának emelésével csökkentse az üzemanyag árának támogatását, illetve a fogyasztást.”206 A magyar kormány tehát e részben más helyzetben érezhetően eltérően reagált a szovjet szállítások kiesésére, s a gazdasági válsághelyzet ad hoc politikai krízissé mélyülése minimálisan is azt jelzi: nem a legszerencsésebben. Igaz, mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy „a járulékos iráni szállítások Kelet-Európába nem fogják pótolni a szovjet kieséseket”, s így a jövőt illető bizonytalanságok megmaradtak. A Moszkvával gyakorlatilag folyamatosan tárgyaló új demokráciák közül 1990 novemberének legelején csak a csehek bírtak bizonyossággal, 1991-re 13 millió tonna szovjet olajat kötöttek le fogyasztási cikkek, olajbányászati eszközök szállításáért, illetve „hard currency-ért” (legvalószínűbben dollárért) cserébe, míg a bolgárok annyit értek el, hogy biztosítsák az 1990 utolsó negyedévére várt 2 millió tonna olaj maradéktalan szállítását, egy korábbi, kétoldalú egyezményben rögzített ellentételezésért (élelmiszer, műszaki cikkek). Minden további, jövőbeni szovjet olajexport (így a Dempsey cikkében nem részletezett romániai beszállítás) kérdése is nyitott maradt, főként, hogy a még létező, ám nyilvánvalóan sok sebből vérző KGST kebelén belül reprezentált országok felé a Szovjetunió immár egyértelműen a dollár alapú elszámolást erőltette a transzferábilis rubel helyett.207 Az 1990. október 25-28-i magyar események angolszász sajtóját áttekintő vizsgálódásom legvégére egy kései, 1990. november 9-i, NY Times cikket választottam. Serge Shmemann „Evolúció Európában; Kelet-Európá- nak most egy újabb kiábrándulás” című írása explicit módon ugyan nem a magyar válsággal foglalkozik, ám cikke átfogó politikai, társadalmi és gazdasági keretét/hátterét adja azon térnek és időnek, melyben a magyarországi krízis kialakult, lezajlott, és visszhangot vert. A szerző szerint „Gdansk 206 Uo. 207 Uo. A cikkben nem szerepel, de magyar szemmel nehéz nem észrevenni: Moszkva a csehekkel és a bolgárokkal szemben számokban, sőt nagyságrendben kifejezhetően kor- rektebbül üzletelt, mint a lengyelekkel és magyarokkal. A kelet-európai kommunizmus, s így a direkt szovjet befolyás lebontásában/összeomlásában játszott eltérő történelmi szerepük fényében talán nem alaptalan a feltételezés, hogy 1990-ben Moszkva tudatosan büntette a demokratizálásban és liberalizációban élenjáró, az USA által a kezdetektől nyilvánosan és kiemelten támogatott Magyarországot és Lengyelországot. 110