Kávássy János Előd: Nyugati szélben. Adalékok a magyar-amerikai kapcsolatok 1989-es történetéhez; gondolatok a kelet-európai és a magyar rendszerváltáshoz - RETÖRKI könyvek 11. (Lakitelek, 2015)

Bevezető (helyett)

Bevezető (helyett)

Bevezető (helyett)

Vannak szerzők, akik munkáikat lezárva könnyed kézzel írnak frappáns, színes s ugyanennyire prompt bevezetést. Jómagam sajnos nem tartozom közéjük, s inkább küzdők, mint élek a formai követelmény adta lehetőséggel - bízva az olvasó megértésében és érdeklődő jóindulatában. Az e kötetben megjelenő három tanulmányom 2014 júniusa és 2015 májusa között született, nem részek egészeként, hanem önálló egységenként. A kötetben és megírásuk időrendjében is első Amerika mellettetek áll” az 1989. nyári budapesti, történelmi jelentőségű Bush látogatás előzményeit, eseménytörténetét és utóéletét mutatja be, korábban ismeretlen részletességgel. Másodikként A „hasznosíthatóság”-tói a „magyar-magyar párbeszéd”-ig szűkebb katatási területem, az 1978 utáni magyar-amerikai kapcsolatok iratain keresztül ad betekintést abba, hogyan igyekezett a Magyar Népköztársaság, illetve az azt képviselő amerikai magyar diplomácia tudatosan - a kényszerű, ám bizonyosan bekövetkező változások tudatában - nyitni az USA-ban élő magyar emigránsok képviselői, illetve szervezetei felé. Utolsóként, az „És egyszer úgyis meg kell csinálni”-ban a rendszerváltással foglalkozom. Ezen írásom tartalmilag (és nem formáját tekintve) a tanulmány és az esszé határán mozog, nem véletlenül: eredeti szándékaim szerint ezen utóbbi, szubjektív és kötetlenebb műfajban gondolkodtam, ám elsodort a kutatói megszokás. Ezen munkahelyi és baráti beszélgetésekből, vitákból kinőtt gondolatfolyamban arra próbáltam választ keresni, hogyan látom (részben talán saját generációm tipizálható képviselőjeként is) én a rendszerváltást, annak külső és belső feltételei, lehetőségei és megvalósulása fényében - a ma megismerhető tényanyag kontrasztjában és tükrében.

Reményem szerint e három tanulmányt nemcsak a vizsgált korszak vagy a szerző személye fogja egybe, de ugyanennyire az általam közvetíteni igyekezett gondolkodásmód és világlátás, mely hol markánsan, hol kevésbé definiáltán, de evidensen megjelenik az általam megfogalmazottakban, akár véleményként, akár konklúzióként. Ezt azért tartom fontosnak kiemelni, mert kevéssé, korom előrehaladtával pedig egyre kevésbé hiszek valamiféle pozitivista vagy objektív történetírásban. Minden tudomány szubjektív, ellentmondásos és versengő, s mindegyik saját mindenkori megértésének határán egyensúlyoz, legyen az irodalomtudomány, részecskefizika, neuro- biológia, vagy történetírás.

7