Kávássy János Előd: Nyugati szélben. Adalékok a magyar-amerikai kapcsolatok 1989-es történetéhez; gondolatok a kelet-európai és a magyar rendszerváltáshoz - RETÖRKI könyvek 11. (Lakitelek, 2015)
A „hasznosíthatóságtól” a „magyar-magyar párbeszédig”
A „hasznosíthatóságtól” a „magyar-magyar párbeszédig” A kádári külügy mozgásterét alapjaiban szűkítő, az emigrációt általánosságban jellemző törésvonalakon túl azután ott volt a konkrét személyek kérdése. Nyilvánvaló, hogy presztízs és/vagy befolyás szempontjából az olyan közismert, magyar származású hírességek, mint Szent-Györgyi Albert, Bay Zoltán, Halmos Pál vagy Wigner Jenő181 megnyerése lett volna a leginkább propagandaértékű, ám a külügyi dokumentumokból az tűnik ki, hogy javarészt az emigráció jóval kevésbé ismert alakjait, olykor annak perifériáját képviselő, vagy épp anyagi problémákkal küzdő személyeket sikerült csak a hivatalos Magyarország számára megnyerni (utóbbiban tetten érhető a más vonalakon jól működő magyar hírszerzés beszervezési logikája). A helyzetet tovább bonyolította a „török átok”, azaz az amerikai magyarság megosztottsága.182 Bár Kocziha alaputasítása éppen arra vonatkozott, hogy ezen törésvonalak mentén kutassa fel és nyerje meg azon személyeket, akik hozzáállásukban és habitusukban a magyar állam számára „hasznosíthatóak”183, akik miatt az Egyesült Államok úgymond „aggódott”. Ilyen volt például Solt Ottilia (a listán tizennyolcadikként), Iványi Gábor (a lista hatodik helyén), vagy épp Demszky Gábor (a felsorolásban harmadikként kiemelve). A névsor kevés kétséget hagy afelől, hogy ekkor az Egyesült Államok számára az 1981 októberétől megjelenő Beszélőt készítő, és azt szamizdatként terjesztő, ún. Beszélő-csoport működése bírt kiemelt jelentőséggel. Az 1980-as években azután egyre szaporodó, s ugyanakkor lassanként polarizálódó magyar ellenzéki csoportok működése inherensen összekapcsolódott véleményük szabad artikulálásának, azaz a szólás- és sajtószabadság kérdésével. Ahogy 1984 márciusában, Ronald Reagan második kormányalakítása után Dr. Házi Vencel, washingtoni nagykövet megfogalmazta: „A legfőbb törekvés az ellenzéki csoportok legalizálásának és növekvő akciószabadságának biztosítása. Az amerikai diplomácia az emberi jogok kérdését napirenden fogja tartani a nemzetközi fórumokon és a kétoldalú tárgyalásokon egyaránt [...].” MNLOL KÜM TŰK USA 4-10 002294. 181 A magyar külügy által számon tartott, híres magyar emigránsok köre nemcsak világhírű kutatókat foglalt magába, de akár karmestereket, vagy egyetemi tanszékvezetőket is. MNLOL KÜM TŰK USA 4-19 006577/1. 182 „Általános a magyar emigráción belül a széthúzás, az egymás elleni áskálódás.” - áll Fekete Gyula már említett jelentésében. MNLOL KÜM TŰK USA 4—19 003968. 183 A hasznosítás szerepel azon 1981 októberéből származó, és Kocziha Miklós által készített külügyi jelentésben is, mely az emigráció kérdését tárgyalja. A dokumentum tíz emberrel kapcsolatban fogalmaz úgy, hogy „az említett személyek esetleges hasznosítására vonatkozó elképzelés visszaigazolódott.” A listán művész, bankár és kereskedelmi szakember neve éppen úgy szerepel, mint Scheiner Arthur főrabbié, aki az American Jewish Congress elnöke volt ekkor. MNLOL KÜM TŰK USA 4-19 06577. 73
