Kávássy János Előd: Nyugati szélben. Adalékok a magyar-amerikai kapcsolatok 1989-es történetéhez; gondolatok a kelet-európai és a magyar rendszerváltáshoz - RETÖRKI könyvek 11. (Lakitelek, 2015)
„Amerika mellettetek áll”
Nyugati szélben figyelmet arra, hogy míg Lengyelország esetén az USA volt a legnagyobb hitelező [a jelentés ezen állítása vagy téves volt, vagy ideszámították a nem államközi hiteleket is - K. J. E.], addig Magyarország esetén ez Japán volt; ráadásul, mivel a magyar bankok nem rendelkeztek hitelfelvételi jogosítvánnyal, a bankadósság egyértelműen államadósságot jelentett.57 jelentett, ám Walşsa kormánya maga mögött tudhatta Washington támogatását: az USA delegáció - különböző források szerint - a lengyel adósság 60, illetve 80%-ának elengedését szorgalmazta, szemben például a franciák 40%-os javaslatával. Bár Varsó legfőbb hitelezői Németország, Ausztria, Kanada és Nagy-Britannia voltak, a végül kialkudott 50%-os adósságelengedés így is az eddigi legnagyobb kedvezményt jelentette (összehasonlításként: nehéz sorsú afrikai országok 33%-os mérséklést tudtak elérni). A két lépésben elképzelt terv először a hitelező országok lengyel kinnlevőségeinek 30%-nyi, majd három évvel később további 20%-nyi elengedését irányozta elő, feltéve, hogy Varsó az első három évben teljes együttműködést mutat az IMF drasztikus sokkterápiájával, ezzel egyben 3,3 milliárd dollárról 660 millió dollárra csökkentve a lengyel állam által éves szinten fizetett kamatszolgálat összegét. Beszédes tény, hogy miközben az Egyesült Államok 64 milliárd dolláros államközi hitel kinnlevőségeiből a 3,8 (másutt: 3,1) milliárd dolláros lengyel adósság, illetve annak 70%-os mérséklése számszerűleg - akár amerikai, akár lengyel oldalról - kevéssé volt szignifikáns, Washington képes volt elérni az 50%-os általános értéket. Miközben amerikai elemzők és politikusok egyaránt a korábban példátlan mérvű adósságelengedés precedens értékétől tartottak (utalva Magyarország, Csehszlovákia, Bolívia vagy épp a Fülöp-szigetek ekkor aktuális újratárgyalási igényeire), még a washingtoni pénzügyminisztérium részéről is egyértelművé tették, hogy az egyezséget „a barátság megvásárlásának zéró-összegű módszereként” tekintik (ezzel független pénzügyi szakértők is egyetértettek, igaz, utóbbiak a jelentős, amerikai lengyel többségű választókerületekre is utaltak). A külpolitikai és gazdasági cél összefonódását talán David Mulford, a pénzügyminisztérium államtitkára, az USA párizsi főtárgyalója fogalmazta meg legjobban: „E történelmi eseményt hasonlónak látjuk az 1953-as német adósságcsökkentéshez, mely reményeink szerint Lengyelországot tartósan a gazdasági talpra állás útjára indítja!...]”. A magyar részről sokszor toposzként (és fentiekből láthatóan helytelenül) felhozott lengyel példa tehát Budapest számára járhatatlan utat jelentett: Magyarország a bankoknak, legfőképp japán befektetőknek tartozott, s nem bírt - az amerikai magyar kisebbség csekély szavazóereje okán - olyan belpolitikai jelentőséggel, mint Lengyelország. http://www.nytimes.com/1991/03/15/business/west-plans-50-write-off-of-polish-debt. html (Utolsó letöltés: 2015.07. 20.) http://www.csmonitor.com/1991/0326/26011 ,html/(page)/2US (Utolsó letöltés: 2015. 07. 20.) http://www.nytimes .com/1991/03/16/business/poland-is-granted-large-cut-in-debt.html (Utolsó letöltés: 2015.07. 20.) 57 MNLOL 4-1 4979-3. 28
