Kávássy János Előd: Nyugati szélben. Adalékok a magyar-amerikai kapcsolatok 1989-es történetéhez; gondolatok a kelet-európai és a magyar rendszerváltáshoz - RETÖRKI könyvek 11. (Lakitelek, 2015)
„És egyszer úgyis meg kell csinálni”
„És egyszer úgyis meg kell csinálni.” A hatalom erőt mutatott ott és akkor, ahol és amikor (rutinos álságossággal) tárgyalási készséget kellett volna tanúsítania. Egzisztenciális félelmein túllépve az írószövetség hangadóinak egy része nyíltan szembefordult a rendszert fenntartó, mozgató és irányító politikusokkal. A zárt ajtók mögött zajló, s csak szűkszavú nyilvános híradásba cenzúrázott írószövetségi események 1986 végén azt bizonyították, hogy a kádári (s a kultúrát tekintve még inkább aczéli) modus vivendi tarthatatlan, s a szellemi status quo véget ért. Mindezek alapján talán nem túlzás azt állítani, hogy a Tiszatáj-ügy valójában „Kádár-ügy” volt, s nemcsak a demokratikus ellenzék, de az MSZMP- paradox módon épp Kádár személye által összefogott - irányzatai/plat- formjai, illetve az önálló hatalmi ambíciókkal bíró pártelit számára egyaránt. Ha a rendszerváltoz(tat)ás fogalmát tekintjük: Kádár már nem tudott kilépni saját paradigmájának kereteiből, „magyar modell”-jének korrekcióját is elutasította;303 ezzel párhuzamosan ugyanakkor a párton belül és azon kívül egyre gyarapodott a rendszer (de minimálisan is annak bizonyos elemeinek) megváltoztatását sürgetők tábora; végül pedig ott voltak rendszerváltásért kiállók, akik Kádár távozásával együtt az általa épített rendszer lebontását is akarták. A rendszervált(oztat)ást kívánó, eltérő ethoszú, szocializációjú és befolyású erők törekvéseiben innentől - ha nem is érdekközösségként - közös nevezőt jelentett Kádár leváltása, hatalomból való eltávolítása. Bihari Mihály és Ripp Zoltán részben hasonló, részben pedig eltérő premisszák alapján, egymástól függetlenül arra az álláspontra jutott, hogy a rendszerváltást, annak kezdetét/első szakaszát 1987 nyarától számíthatjuk. Valójában azonban 1987 folyamán a legkülönbözőbb - párton belüli és ellenzéki - politikai erők és csoportosulások által a rendszerváltoztatás igényének eltérő hangsúlyú, mértékű és koncepciójú megfogalmazásáról beszélhetünk. Politikailag, gazdaságilag, jogilag, össztársadalmilag, s nem kevéssé tudomásul vennünk, hogy nem így történt. Az ország érdekei azt kívánnák, hogy felelősségteljes párbeszéd és együttműködés jöjjön létre a politikai irányítás és a szellemi élet képviselői között. Ami most történt, nem ezt a célt szolgálja. [...] Elsősorban az Önök dolga és lehetősége mérlegre tenni felelősségüket és olyan helyzetet teremteni, amelyben a kölcsönösen kívánt és olyannyira szükséges párbeszéd és együttműködés esélyeit ne aknázhassák alá a jövőben hasonló intézkedések.” Uo. 303 A változtatás, s még inkább a váltás fogalmi és ideológiai keretein kívül természetesen nagyon is elevenen létezett az MSZMP direkt módon bolsevista irányzata, melynek hangadói még a kádári rendszer a szovjet kommunizmushoz képest liberálisabb elemeiben is visszarendeződést akartak volna. 119
