Kávássy János Előd: Nyugati szélben. Adalékok a magyar-amerikai kapcsolatok 1989-es történetéhez; gondolatok a kelet-európai és a magyar rendszerváltáshoz - RETÖRKI könyvek 11. (Lakitelek, 2015)
„És egyszer úgyis meg kell csinálni”
„És egyszer úgyis meg kell csinálni.” ellenzékként illegalitásban létező magyar irodalmi elit jelentős része nyíltan szembefordult a hatalommal. Alig másfél évvel a magyar kultúrpápa, Aczél György leváltása, s az általa kialakított „kegyrendszer” bukása után a „szemérmes behódolás”299 véglegesen és végérvényesen véget ért, s az ellenőrzött illegalitás hirtelen - a pártvezetés szempontjából: veszélyesen - közel került az ellenőriz(het)etlen legalitássá váláshoz. Hogy a szegedi irodalmi lap ügye valójában a mélyben zajló, ám a társadalmi össztudat felszínhez egyre közelítő politikai diskurzus, s az így egyre intenzívebbé váló konfrontáció kivetülése volt, az mindenki számára világosan látszott. Maga Kádár János az írószövetség közgyűlésével gyakorlatilag párhuzamosan zajló központi bizottsági ülésen világos szövegkörnyezetben helyzete el a Tiszatáj ügyében megnyilvánuló komplex problémát: „Ha az, ami 1956-ban történt, dicsőséges nemzeti forradalom volt, akkor minden erő, ami avval szembeszállt, ellenforradalmi erő volt. Ez a dolgok logikája. Akkor az MSZMP egy ellenforradalmi párt. Nem tudom, meddig kell magyarázni, és kiknek, hogy megértsék, hogy miről van szó. Evvel nem lehet játszani. [...] Ugyanakkor folyik itt egy szívós küzdelem bizonyos ellenzéki platform intézményesítésére, legalizálására. Jelenleg bizonyos körökben nagy a felháborodás a Tiszatáj c. lap megjelenésének szüneteltetése miatt. [...] Engem éppen az bánt, hogy a költség a miénk volt, és nem általában, de esetenként a lapot felhasználhatták, mint legalizált bázist, és onnan kellemetlenkedtek a kormánynak és a népi hatalomnak. Nem akarom részletezni, de azt nem engedhetjük meg, hogy a Magyar Népköztársaságban a mi rendszerünkkel szemben álló erőknek törvényesített orgánuma és képviseleti intézménye legyen.” Majd így folytatja: „...mi provokálni nem akarunk, keménykedni nem fogunk, de ha az alapintézményünkről van szó, harcolni fogunk, ütközni fogunk, és győzni fogunk. Engem árnyékok, vagy néhány beképzelt ember nem ijesztenek meg. [...] Ha észrevétele van valakinek, akkor itt tegye meg, a megyei pártbizottság tagja a megyei pártbizottságon tegye meg, az népfőiskolái mozgalmat igyekeztek felhasználni. Befolyásuk elsősorban a Magyar írók Szövetségében és a József Attila Körben erős, de kiterjed a tudományegyetemek bölcsészkaraira, a vidéki irodalmi folyóiratok szerkesztőségeire és az azok köré tömörülő értelmiségi csoportokra, a pedagógusok - főleg az irodalom- és történelemtanárok - és a vidéki művelődési házakban dolgozó népművelők egy részére is.«” Uo. 299 A kifejezést Réti Páltól kölcsönöztem. Réti Pál, „A kor szelleme”, Élet és Irodalom, LVIII. 46. 2014. november 14. http://www.es.hu/reti_pal;a_kor_szelleme;2014-ll-14. html (Utolsó letöltés: 2015.07. 23.) 117
