Kávássy János Előd: Nyugati szélben. Adalékok a magyar-amerikai kapcsolatok 1989-es történetéhez; gondolatok a kelet-európai és a magyar rendszerváltáshoz - RETÖRKI könyvek 11. (Lakitelek, 2015)
„És egyszer úgyis meg kell csinálni”
Nyugati szélben állapota, kilátásai, a tárgykört ő maga is összekapcsolja a társadalom irányításának politikai kérdésével. Az ekkor majd 28 esztendeje regnáló magyar főtitkár felszólalását egyben értékes történelmi pillanatfelvételként is tekinthetjük. Kádár azt a magyar valóságot tárgyalta, melyet egy alapvetően stabil szabályrendszerrel és kiszámítható hatásmechanizmusokkal működő globális környezetben, időszakban maga épített ki az 1960-as évek első harmadának végétől. A kádári legvidámabb barakk világa azonban hamarosan korábban ismeretlen irányú és mérvű változásokkal, külső és belső krízisekkel szembesült. Gorbacsov fellépésével, a túlpörgetett fegyverkezési versenyben gazdaságilag megrogyó és nyilvánvalóan alulmaradó Szovjetunióval, az USA egyre nyíltabb és aktívabb kelet-európai szerepvállalásával párhuzamosan - hol lépéselőnyben, hol némi lépéshátrányban - a magyar belpolitikai élet is átalakult. Az ellenzék addig alapvetően elkülönülve létező különböző erői először párbeszédet kezdeményeztek egymás között, majd világlátásuknak megfelelően csoportosultak és programot alkottak (immár nemcsak a hatalommal, de egymással szemben is), kihívást intéztek a rendszer politikai modus viven- di-jéhez, majd elkezdték támadni annak tabuit, s így végül valódi politikai szerveződésekké váltak. Mindaz, ami 1984-ben nagyon is valóságosan létezett, távolról sem csak az MSZMP premierje számára, az alig négy esztendővel később, 1988-ban, már csak illúzió volt - s legfeljebb Kádár számára jelenthetett valóságot. Lehet, hogy Kádár János nem tudott, és nem is akart „szívességből pluralizmust csinálni”, ám a kádárizmus monokróm felszíne alatt olyan szellemi erők aktivizálódtak, melyek először önálló hangra, majd hamarosan szuverén politikai létezésre vágytak. 1985. június 14. és 16. között mintegy félszáz „másként gondolkodó” gyűlt össze a monorierdei kempingben. A valaha hívő kommunista Donáth Ferenc szellemi ernyője alatt szerveződött monori találkozón ugyan az „ellenzéki népfront” kialakítása végül illuzórikusnak (kudarcnak?) bizonyult, ám a magyar illegális vagy féllegális ellenzéki létbe zárt értelmiségiek további finanszírozhatóságának kérdése, a második a munkanélküliség ügye. Utóbbi kapcsán azonban nyíltan megemlítette a rejtett munkanélküliséget: „A szociális biztonságot viszont túlbiztosítja a társadalom. Itt, ebben a belső körben sajnos ezt a szót kell használnom. A túlbiztosítást minden szempontból értem. Még olyan értelemben is, hogy nálunk, ha dolgozik valaki, ha nem, a rendszer eltartja minden pályán! Most nem a munkaképtelenekre gondolok, hanem a munkaképesekre.” MSZMP KB 1984. április 17-i ülésének jegyzőkönyve, 157. 114
