Kávássy János Előd: Nyugati szélben. Adalékok a magyar-amerikai kapcsolatok 1989-es történetéhez; gondolatok a kelet-európai és a magyar rendszerváltáshoz - RETÖRKI könyvek 11. (Lakitelek, 2015)
„És egyszer úgyis meg kell csinálni”
gazdasági elemzésekre, hírszerzési információkra stb.) építő, amerikai prognózisok tehát tényként kezelték a közelgő változást. Miközben végig distinkciókat tettek a Szovjetunióban, illetve a keleti blokk egyes államaiban, valamint Jugoszláviában várható változások fősodrát illetően, időben előre haladva - mint visszatekintve megállapíthatjuk - egyre pontosabbá váltak. A szovjetek ehhez képest lemaradással reagáltak. Olybá tűnik, a gor- bacsovi vezetés csak saját szómágiájának - uszkoreniyje, glasznoszty, peresztrojka - nyilvánvaló kifulladása és kudarca,268 s a fegyverkezési verseny elvesztésének (publikusan ki nem mondott) beismerése után volt képes és/ vagy tudott szembenézni a mindezek következményeiként is gyorsuló változásokkal. Bár már 1988 közepén tetten érhető valamelyest változás a moszkvai vezetés percepciójában és hangsúlyaiban,269 a valódi fordulópontot 1989 februárja jelentette, amikor az SZKP KB külkapcsolatokért felelős titkára, „És egyszer úgyis meg kell csinálni.” 268 „Gyorsítás”, „nyíltság”, „átalakítás”. Az 1985 áprilisa és 1987 januárja között meghirdetett jelszavak, melyek alapjaiban nem a Sztálin építette birodalmat, hanem magát a Szovjetuniót voltak hivatva megmenteni, valójában nem eredményeztek gyorsulást, nyíltságot vagy átalakulást. A túlbürokratizált rendszer egyszerre küzdött a saját tömegéből fakadó tehetetlenséggel és saját, zárt horizontú ideológiájának útvesztőivel. 269 „A világszocializmus bonyolult, korfordító időszakot él át. A szocialista országok új határokhoz értek, miközben nemzeti és nemzetközi keretek közt megmutatkozó lehetőségeik tovább növelik a szocializmus presztízsét és szerepét a világ fejlődésében. Az új gondolkodásban kulcsszerepet tölt be a választás szabadságának koncepciója. [...] A nemzeti öntudat mindenütt tapasztalható növekedésének körülményei között fogják hallatni szavukat önnön útjuk megválasztásakor. Ilyen helyzetben a társadalmi berendezkedés, az életforma, a politika kívülről történő rákényszerítése bármilyen eszközzel is - a katonaiakról már nem is beszélve - a korábbi évek veszélyes tartozéka. A szuverenitás és függetlenség, az egyenjogúság és a be nem avatkozás a nemzetközi kapcsolatok általánosan elfogadott normájává váltak, ami már önmagában a 20. század jelentős vívmánya. Ellenszegülni a választás szabadságának azt jelentené, hogy szembehelyezkedünk a történelem objektív menetével.” Bár a Pravda 1988. június 28-i számában megjelentetett, az SZKP XIX. pártértekezletén Gorbacsov által előadott főtitkári beszámolóban fontos nóvumok szerepelnek (a nemzeti öntudat megerősödése, a választások elkerülhetetlensége, a szovjet katonai beavatkozás nyílt elvetése), az elmondottakból inkább az új (és kényszerű) hangsúlyok, semmint a helyzet valódi belátása és megértése szűrődik át. Még ha Gorbacsov a pártértekezleten nem is mondhatta (volna?) ki a teljes igazságot (ahogy a Pravda még kevésbé közölhette azt), a szöveg - itt nem idézhető - egésze nagyon is a jól megszokott logikára épül: jelentős ideológiai felhangok mellett konkrétum nélküli általánosságokkal operál. (Gorba- csovot idézi: Sz. Bíró Zoltán, „Gorbacsov reformjai és Kelet-Közép-Európa”, História, 33. évf. 1-2. sz. 2011. 101
