Kávássy János Előd: Nyugati szélben. Adalékok a magyar-amerikai kapcsolatok 1989-es történetéhez; gondolatok a kelet-európai és a magyar rendszerváltáshoz - RETÖRKI könyvek 11. (Lakitelek, 2015)
„És egyszer úgyis meg kell csinálni”
„És egyszer úgyis meg kell csinálni.” vagy épp azok sebességét. A magam részéről úgy vélem, a küszöbön álló változások tényét elsőként, valamikor 1988 első felében, az amerikai külpolitika értette meg, ezt követte a keleti blokkon belül Magyarország és Lengyelország (mind az MSZMP és a LEMP vezetése, mind a velük szembenálló ellenzéki szerveződések), majd valamikor 1989 elején a szovjet legfelsőbb vezetés, végül ez utóbbira figyelve Kelet-Európa más szatellitjei. 1988. április 16-án, Indonéziában, egy dzsakartai konferencián Zbigniew Brzezinski, Carter elnök egykori (zseniális) nemzetbiztonsági tanácsadója értékelte a kommunizmus globális helyzetét, elkülönítve elemezve a Szovjetuniót, Kínát és Kelet-Európát.259 Brzezinski kijelentette, hogy „a Szovjetunió gyakorlatilag megszűnt az USA riválisa lenni”, s hogy a peresztrojka Gorbacsov minden erőfeszítése ellenére kudarcra van ítélve, mert „teljesen ellentétes a párt hagyományaival és jelenlegi szerepével”,260 arra is rámutatott, hogy „a sok- nemzetiségű Szovjetunióban egy igazi gazdasági és politikai decentralizáció a nemzeti törekvések zsilipjeit is kinyitná, ami az ország politikai egységének felbomlásához vezetne”.261 A keleti blokkról és a Balkánról értekezve kijelentette, hogy ott „kívánatosabb a lassú, de visszafordíthatatlan reformok folyamata”, mert „a forradalmi jellegű gyors változások - elsősorban a meglévő status quót veszélyeztető - nemzetközi hatásai miatt nem szolgálják az USA érdekeit”.262 Brzezinski a régió államait sújtó problémák alapján sorrendet is felállított: leg- problémásabbnak Romániát, illetve Lengyelországot ítélte; Magyarországot középen helyezte el, Csehszlovákia után; a legkevésbé problémamentesnek Jugoszláviát ítélte. Bár a sorrend a későbbi történések ismeretében részben téves volt (utalva itt Jugoszlávia véres széthullására), a Szovjetunió felbomlásáról elmondottak végül tételesen helytállónak bizonyultak. Egy pár hónappal későbbi, 1988. július 7-i, amerikai forrásokon alapuló magyar összefoglaló szerint „...az amerikai külpolitikában erősödik az igény a Kelet-Európa-politika és a differenciálási kritériumok átértékelésére: a fejlemények összhatásukban megváltoztatják az egyes kelet-európai országok fontossági sorrendjét. Az amerikai kormányzat a térséget ma potenciális válságövezetnek tekinti;263 ugyanakkor 259 MNLOL KÜM TŰK USA 4-10 002809. 260 Uo. 261 Uo. 262 Uo. 263 A válságövezetként való kezelés nem egyszerűen a keleti blokk országainak belső válsága, hanem egyszersmind az általuk esetlegesen generált „ostorcsapás-effektus” miatt vált hangsúlyossá. 1989 májusában az amerikai képviselőház külügyi bizottságának 99
