Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Jeles napok, jeltelen ünnepek a diktatúrában. Pillanatképek a kommunista emlékezetpolitika valóságából - RETÖRKI könyvek 10. (Lakitelek, 2015)

Kukorelli István: Bevezető

Kukorelli István: Bevezető BEVEZETŐ Jeles napok és jeltelen ünnepek a diktatúrában - ezt a kiváló címet vá­lasztotta témájának a konferencia. A cím a mindenkori politikai rendszerek identitástudatának igazolása szempontjából az emberiség örök problé­máját jeleníti meg, s mint téma rendkívül jól megfogható és megrajzolható. Bevezetésként csupán néhány gondolatot szeretnék ajánlani a témához kapcsolódóan. Az első a napokkal függ össze. Valószínűleg valamennyiünk­nek van valamilyen személyes vagy családi naptára. Akár többféle nap­tárunk is lehet - helyzetünkkel, világnézetünkkel, civil elkötelezettségünk­kel összefüggően -, amelyben névnapok, évfordulók sorakoznak. Ha csupán e hét naptárát föllapozzuk, akkor a Mikulásnaptól indulva december 10-én, az Emberi Jogok Napján - azaz máris egy politikai rendszerekkel össze­függőjeles napon - át egészen - a néphagyományoknak is hódolva - decem­ber 13-áig, Luca napjáig juthatunk. Tehát nagyon izgalmas a naptár, amelyet fellapozva átgondolhatjuk, hogy mi mit is értünk jeles napon. Ahogy ha­ladunk az egyéntől a családi eseményeken át, eljuthatunk a megszerve­ződött civil társadalom közösségeihez. Nyilván a konferencián nem hagy­hatjuk figyelmen kívül a legmagasabb közösségi szint, az államilag meg­szerveződő nemzeti közösség jeles napjait sem. Tanulságos volna annak áttekintése is, hogy a nemzeti ünnepek történetileg hogyan alakultak ki, és az egyes nemzetek miképpen gondolnak e jeles napokra. Megragadhatjuk persze a jeltelen ünnepeket is, azaz hogy az egyes politikai rendszerekben hogyan próbálják eltakarni azokat a napokat, amelyek egy korábbi törté­nelmi korszak szimbólumai voltak. Második gondolatom egy engem régóta foglalkoztató témához, a nem­zeti jelképek, állami felségjelvények jelentéséhez kapcsolódik. A jelvények, a jelek, a jeles napok, a szimbólumok egyidősek az emberiség, az emberi közösségek történetével. A szimbólumoknak láthatóan kettős jelentéstar­talmuk van; egyrészt kifejezik a jelképet, a jelvényt viselő, a jeles napot tisztelő egyének meghatározott közösséghez való tartozását, másrészt pedig kifelé megjelenítik az adott közösség egészét. A szimbolikatanban, például a heraldikában nagyon világosan írják le ezt a kettős jelentéstartalmat. Ma­radva a legmagasabb szintű közösség, az államilag megszerveződött nemzet 7

Next

/
Thumbnails
Contents