Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Jeles napok, jeltelen ünnepek a diktatúrában. Pillanatképek a kommunista emlékezetpolitika valóságából - RETÖRKI könyvek 10. (Lakitelek, 2015)
1. Diktatúra és hit
Baranyi Tamás Péter: Keresztény ünnepek egy ateista korszakban szent honvédő háborúvá változtatta a német-szovjet háborút.7 Ebben az elfogadhatóbb formában kezdték exportálni az állam és egyház kapcsolatának szovjet modelljét. A kommunisták, akik a Vörös Hadsereg szuronyaira támaszkodva gyakorlatilag megszerezték az erő monopóliumát Kelet-Európábán, mindenütt koalíciós kormányokat alakítottak, és ez hatott az egyházhoz fűződő viszonyukra is. Igaz, már kezdettől megkülönböztették a demokratikus és a nem demokratikus egyházat, a nyílt keresztényellenesség korszaka még csak Jugoszláviában érkezett el, ahol már 1945-ben azt látta Josef Korbei, hogy „Nagyon nyomasztó volt a Belgrádban töltött első karácsony a háború után. A fővárosban hűlt helye volt a karácsonynak. Az utcák, amik olyan vidáman néztek ki a háború előtti karácsonyokkor, most nem különböztek egyáltalán bármelyik másik naptól.”8 Ahogy a felvezetőben is említettem, a kommunisták karácsonnyal szembeni magatartására, céljaik összeegyeztethetetlensége a legjellemzőbb: nem tudták eldönteni, mit kellene kezdeniük a legnépszerűbb keresztény ünneppel: támadni vagy eljelentékteleníteni. Magyarországon a megszilárduló kommunista rendszer szintén mindkét eszközt alkalmazta egyszerre. Egy sor, a vallás pótlására és felülírására kigondolt, ideológiailag átitatott álünnepi ceremóniát próbáltak a helyére iktatni. A negyvenes évek végének, ötvenes évek elejének bizarr ünnepparódiái ennek legjobb példáját mutatják. A karácsony átpolitizálásának felerősödése 1949-hez köthető, amikor november végén a Magyar Dolgozók Pártjának agitációs osztálya elkészítette jelentését a Központi Bizottság számára. Ahogy fogalmaztak: „A felszabadulás óta minden évben [...] megpróbálta a klérus a karácsonyi ünnepeket saját céljaira felhasználni. Az idei karácsony alkalmával a szokottnál is erőteljesebb támadásra számíthatunk, mivel a fakultatív hitoktatás bevezetése fokozottabb harcra késztette [őket], és feltételezhető, hogy megpróbálják a tömegek vallásos érzületét ez alkalommal is felhasználni. [...] a békéért folytatott harc és a dolgozók egymás iránti szeretetének jegyében 7 Steven Merritt Miner: Stalin's Holy War. Religion, Nationalism, and Alliance Politics, 1941-1945. The University of North Carolina Press, 2003, 51-79. 8 Ann Blackman: Seasons of Her Life: A Biography of Madeleine Korbel Albright. New York, 1998, Scribner Book, 71-72. 55