Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Jeles napok, jeltelen ünnepek a diktatúrában. Pillanatképek a kommunista emlékezetpolitika valóságából - RETÖRKI könyvek 10. (Lakitelek, 2015)
1. Diktatúra és hit
Földváryné Kiss Réka: Emlékezet és propaganda Földváryné Kiss Réka EMLÉKEZET ÉS PROPAGANDA PÉLDÁK A KOMMUNISTA PÁRT ÉS A REFORMÁTUS EGYHÁZ BESZÉDMÓDJÁNAK ALAKULÁSÁRA „Éppen tegnap volt alkalmam hosszú beszélgetést folytatni Rákosi Mátyással, aki az alkalmat maga kereste” - kezdte egy 1945. márciusi keltezésű levelét Révész Imre debreceni püspök. „Képzett, jó koponya, udvarias formákkal, nehezen leplezett diktátori hajlamokkal. Természetesen kifogás tárgyává tette, hogy sem Te, sem én nem védelmeztük eléggé a feljebb való időben a soi-disant demokráciát, viszont a református egyháztól, mint kifejezetten a magyarság és a szabadság egyházától, a magyar közszellem átformálására demokratikus és charitativ irányban sokat várna.”1 A levél címzettje Ravasz László, a Dunamelléki Egyházkerület püspöke (és egyben a református egyetemes konvent lelkészi elnöke) volt. A futár szerepét, a postai nehézségeket és az illetéktelen olvasókat kikerülendő, Ravasz László veje, Bibó István vállalta, aki ez idő tájt az Ideiglenes Nemzeti Kormányban, Erdei Ferenc felkérésére, a Belügyminisztérium közigazgatási osztályát vezette. A levél folytatásában egyébként Révész igen borúlátón - de nem alaptalanul - az igazoltatási eljárások szigorítására és ennek apropóján az „intelligencia tömeges kiirtására” figyelmeztette egyházi szolgatársát. Révész számos tanulságot hordozó leveléből most a Rákosi-gondolat- menet egy motívumára szeretném irányítani a figyelmet. Nevezetesen arra a Rákosi által exponált ellentétpárra, mely a pártvezető szerint a református egyház pozitív történeti szerepe, a „magyarság és a szabadság egyháza” és az ezzel a „haladó hagyománnyal” szembeforduló jelenkori egyházvezetés között feszült. 1 1 Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára, Püspöki Levéltár, Elnöki Iratok A/lc 93. db. 1624-1945. 25
